Ha az ellenzéket hallgatjuk, akkor az ország a csőd szélén támolyog, csak idő kérdése, mikor fizetjük meg a szociáldemokraták gazdaságpolitikájának árát. Aggódnak a gazdasági elemzők, újabb válságot vizionálnak, amely ismét felkészületlenül éri az országot, s minden adakozás dacára bizony, az egyszerű halandók sem látják oly rózsaszínűnek az elmúlt esztendő vívmányait, a magáncégeknél dolgozók egyáltalán nem gyarapodtak oly mértékben, mint az állami alkalmazottak, s az egyre növekvő infláció még azt a kis többletet is elnyelte, amelyhez esetleg jutottak.

A politikai porondon csatározások éve volt a most záruló, az államelnök és a kormánykoalíció folyamatos egymásnak feszülése jellemezte, az ellenzék éppen olyan halovány, mint tavaly ilyenkor, szinte egyáltalán nem sikerült hasznot húznia Dragneáék külső-belső viszályaiból, ballépéseiből, bármely oldalra tekintünk, önös érdekeiket előtérbe toló, populista, demagóg, semmihez igazán nem értő politikusok tűnnek elő. Ez látható a parlamentben, a kormányban, az elnöki hivatalban.

Az egész esztendő központi témája volt az igazságszolgáltatás reformja, ám ez is belefulladt a politikai háborúskodásba. Egyik oldal sötét mumussá festette, amelyet teljesen behálóztak a titkosszolgálatok, kényükre-kedvükre éltek és visszaéltek vele. A másik szentté emelte, a korrupció megfékezésének egyetlen esélyeként tüntette fel. S miközben új törvényekkel, szabályokkal rázták volna gatyába a jogállamot, kiderült, többnyire saját bőrüket mentenék (vagy politikai ellenfeleiket sepernék le a porondról), kicsit sem számítanak az elvek, eszmék, csak szabaduljanak a felelősségre vonástól. Ki nyeri ezt a háborút? Ez nehezen megjósolható, de tény, a jogi csűrés-csavarásnak köszönhetően máris tucatjával szabadultak a börtönből az elit elítélt tagjai.

Nehéz azt is eldönteni, magyar szempontból jobb volt-e vagy rosszabb, mint amire számítottunk. Mintha a politikai marakodás elvitt volna a nagy centenáriumi lendületből, de azért pofonokat így is osztogattak bőven, gazdagodott megnyirbált jogaink lajstroma ez évben is, szaporodtak a hétköznapokat megkeserítő gesztusok. Sovány vigasz, hogy rosszabb is lehetett volna.

Fura, ellentmondásos évet zárunk hát, s nem ígér sok jót az elkövetkező sem, hisz választások két ízben is lesznek, így minden bizonnyal fokozódik a gazdasági összevisszaság, a politikai harc. Ám év végén, új esztendő küszöbén mégis reménykedni illik: talán mégsem a sötét jóslatok válnak valóra, a válság még nem kopogtat az ablakon, talán fogy a politikai szélhámosok száma, talán csökken a titkosszolgálatok ereje, igazságosabbá válik az igazságszolgáltatás, talán nekünk, erdélyi, székelyföldi magyaroknak is terem némi babér.

Boldogabb új évet mindenkinek, vagy legalább ne boldogtalanabbat!