Ami az általános romániai helyzetet illeti, alighanem tovább fokozódik majd az a hihetetlen intenzitású belpolitikai háború, mely a kormánypártok és az elnök, valamint az ő oldalán álló ellenzéki alakulatok, különféle állami intézmények – ügyészség, hírszerző szolgálatok és mások – között zajlik. Kisebb átmeneti fegyverszünetet hozhat ugyan az, hogy január elsejétől Románia látja el az Európai Unió soros elnökségét, tartósabb megnyugvásra azonban már csak azért sincs esély, mert két választást is tartanak idén. Tavasszal az Európai Parlamentbe kell majd új képviselőket választani, az év vége felé pedig az államelnöki tisztségért szállnak versenybe a jelentkezők. Előbbi megmérettetés sem érdektelen, hiszen bár az EP továbbra sem számít a legerősebb intézménynek az Európai Unión belül, szerepe mégiscsak felértékelődőben, no meg azért annak összetétele sokat elárul majd arról is, hogy maguk az európai polgárok milyen uniót szeretnének. Az elnökválasztás pedig életre-halálra szóló harcnak számít Romániában: a szociáldemokraták szeretnék bevenni az egyik utolsó olyan a bástyát, amely még nem az övék, de amely szinte teljhatalmat biztosíthatna számukra, Iohannis pedig mindent megtenne azért, hogy folytathassa az eddig meglehetősen szerény megvalósításokat hozó elnöki munkáját. És persze sorakozik a többi potenciális jelölt is: Călin Popescu Tăriceanu, Dacian Cioloș, de mások is beszállhatnak még a következő hónapok során.

Politikai fronton tehát igen zaklatottnak ígérkezik a 2019-es év, de a gazdasági életet is alaposan megbolygatta a kormány december utolsó hetében: a bankokra, energia- és távközlési cégekre kivetett különadók arról árulkodnak, hogy a kormány egyre nehezebben talál pénzügyi fedezetet az állami szférában ígért béremelésekhez, s ha választási év lévén idén várhatóan nem vállalnak be népszerűtlen intézkedéseket, a feketelevest előbb-utóbb bizonyára felszolgálják majd.

E fokozódó bizonytalanságban a romániai magyarság helyzetében látványos javulásra aligha számíthatunk. Reménnyel tölthet el viszont, hogy az elmúlt időszakban kiderült: az erdélyi magyar politikai pártok és szervezetek képesek és hajlandóak az együttműködésre a közösség számára fontos ügyekben, Magyarország változatlanul kiáll a külhoni magyarság érdekeiért, Románián belül pedig erősödőben az államigazgatás centralizációját elutasítók hangja, és szerveződőben egyfajta regionalista mozgalom.