Az alaphangot az ünneplésre tavaly januárban az akkori miniszterelnök, Mihai Tudose, (hol van már ő és a tavalyi hó?) adta meg, aki sasszemmel figyelve rájött, hogy előfordult olyan példátlan dolog is, hogy a román nemzeti lobogón kívül más is lengett a középületeken, mint például a székely zászló. Ezért aztán nemes egyszerűséggel figyelmeztetett arra, hogy „ha ez a zászló fog lobogni a szélben, akkor ott fognak lengedezni a helyi vezetők is”. Aztán, mivel leváltották, mégsem tudta megvalósítani felemelő, jobban mondva felhúzó elképzelését. Bár az is lehet, hogy nem lett volna elég fa a bitók ácsolásához, mert a rönköket a Schweighofer mind-mind összevásárolta, vagy esetleg a kendertermesztés visszaesése miatt nem lehetett elég kötelet verni. De az is lehetséges, hogy ellopták a kötél szappanozásához szükséges szépítőszer árát. Szóval nem jött össze az akasztottak erdeje. Ettől vérszemet kapva aztán március 15-én már nem is székely, hanem magyar zászlókkal cicomázták fel a székelyföldi városok utcáit. Sepsiszentgyörgyön 240 villanyoszlopra magyar nemzeti színű lobogót tűzetett ki a polgármester, aki aztán december elsejére a román zászlókkal már spórolt, amiért szintén feljelentették. A hatóságok gyengén lépnek fel az ilyen akciók ellen, így az egyszerű emberek kénytelenek kézbe venni a dolgokat, és az öngyújtót, ahogy ez most legutóbb december végén történt Nagyváradon, ahol egy igazi honleány fel akarta gyújtani az ottani RMDSZ-székházra kitűzött magyar nemzeti színű lobogót.

Csak remélni tudjuk, hogy idén már ilyen zászlóháborúsdi nem fog kialakulni szép hazánkban. Ugyanakkor fel kell hívni például az amerikaiak vagy a thaiföldiek figyelmét arra, hogy nem védelmezik hatásosan hazájukat idegen jelképek és feliratok ellen, mert láttam ám New Yorkban és Bangkokban is, hogy a kínai negyedek tele vannak tűzdelve mindenféle kínai szimbólumokkal. Újabban olvasom, hogy még Angliában is román feliratok és zászlók díszítenek holmi üzleteket. Az ilyen galád cselekedetekre felfigyelhetnének az ottani hatóságok, mert a kínaiak, illetve a románok saját hazájukban alázzák meg idegen jelképekkel az amerikaiakat, thaiföldieket és az angolokat.

Örvendetes, hogy miután a kormánypártok úgy cserélgették a miniszterelnököket, mint igényesebb hölgy a tangáját, Dragnea pártelnök úr tavaly megtalálta az igazit, a szép frizurájú harcos amazon, Viorica Dăncilă asszony személyében, akinek voltak ugyan némi nyelvi és protokolláris botlásai, de végül is olyan jól bevált, hogy most már nemcsak Románia kormányát vezeti, hanem fél évig fél kézzel még az Európai Unió Tanácsát is koordinálja. Így a Tanácsnak most már jó tanácsért van kihez fordulnia.
Sajnos, vele állandóan elégedetlen elnökünk, Iohannis, aki a végén már a vezetésben is zavarta Dăncilă asszonyt, mert odaült a kormányhoz, mikor az ülésezett, és egyfolytában nyomogatta a féket. Nem is tudom, miért nem jelenti fel őt Dăncilă asszony azzal, hogy amit elművel vele, az kimeríti a zaklatás fogalmát.

Parlamentünk tavaly is, mint két év óta nap mint nap, harcolt az új igazságügyi törvény megalkotásáért. Részsikereket máris elértek. Legnagyobb megvalósítás, hogy sikerült eltakarítani a korrupcióellenes ügyészség éléről Laura Codruța Kövesit. Pedig neki igazán jó kapcsolatai voltak a hírszerző szolgálattal, amely gyakorlatilag bárkit lehallgathatott nemzetbiztonsági alapon. És micsoda nemzetbiztonsági kockázat például, ha valaki feketén szerzi be a füstölnivalót, és ezzel megkárosítja az államkasszát.

Végül, ha az amnesztiatörvényt nem is sikerült véghezvinni, de a magas rangú elítélteket, mint a konstancai polgármester Radu Mazărét sikerült Madagaszkárra, a volt turisztikai miniszter Elena Udreát és barátnőjét a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság volt főügyészét pedig Costa Ricára juttatni. Tavaly év végi legnagyobb megvalósítás, hogy a legmagasabb rangú bűnözők esetében újratárgyalják ügyüket, és addig cserélgetik a bírákat, míg azok kimondják ártatlanságukat.