Olyan, mint egy ákombákom
az én kicsi gumirákom.
Megállok én egy pár lábon,
neki négy pár kell, hogy másszon.
Ollóból is kettőt lóbál,
nekem egy is több a soknál.
Mikor akar, vízbe mászhat,
nekem anyukám mos lábat.
Ezért mondom: furcsa szerzet,
kár, hogy velem nem beszélget.
Hinta-palinta
Mindenki hintáztat
mostanában.
Apuka, anyuka,
szomszéd néni, postás
bácsi, a pénztáros
a boltban, számtalan
idegen, ráadásul
rúzsfoltok gyűlnek
az ingemen. Kötélből
kellene legyen az idegem.
Földobnak, kifognak,
gügyögnek, gagyognak,
én botlok el a küszöbön,
s a rokonok nyafognak.
Állítólag én vagyok az a
jópofa kisgyerek, akit
nem-szeretni végképp
nem lehet, s ha csak
ez a vétség, nem
tudom, miért szenvedek.
Röptetnek, mint a sólymot,
kitárom a karom, visongok.
Hát ezek tényleg azt hiszik,
hogy ettől boldog vagyok?!
A cica és a pizza
A cica előtt ült
egy gyönyörű
pizza.
Hogy így volt-e
pontosan,
nem nyomoztam.
Kissé kacér
lehetett a pizza,
de tény:
beleszeretett a cica.
Ez a szerelem lett
a pizza veszte,
s a cica sem tudta,
hogy a bűnét
kire kenje este.
(Székely Benczédi Endre Szívmeleg ujjak arcomon című gyermekverskötetéből)
