Lassításra, nézelődésre, elcsendesedésre ösztönöz, s főleg esténként jó nézelődni és hallgatni a muzsikafoszlányokat, örülni a fellépő, műsorral lelkesen készülő gyermekeknek. Ráérősebbek melegedhetnek egy pohár forralt borral, vagy válogathatnak a téli lacikonyha kínálatából.

És bár nem túlméretezett, mi több, inkább aprócska, olyan, mint a magyar narancs: kicsit sárga, kicsit savanykás, de a miénk. Még az is megszokható, mi több, szerethető is benne, hogy e vásár szinte mindig olyan, mint egy korábbi kiadás, nem mintha az esztendő folyamán nem ügyeskednének a magukat rendszeresen megmutató derék kézművesek, mesteremberek, apróbb és nagyobbacska, már sokszor látott, de mégis mindig újszerű szépségek megteremtői, hanem hagyományossága okán vált megszokottá, színét és formáját alig változtatóvá. Mert kevésbé avatottak számára az ékszer ékszer marad, a kerámia pedig csak kerámia, s az örök visszatérő, háromszéki és székelyföldi remekműnek tekinthető sajt egyszerűen csak sajt. Persze, az ínyencek eljátszadozhatnak a meglepő részletek, az újszerű árnyalatok felfedezésével, de a szokványos nézelődő még ha észre is veszi, hogy azért házikónként mégis kerülnek asztalra újdonságok, egy idő után valahogy mégis úgy véli, e tekintetben alig van új a decemberi nap alatt.

Ám a portékáikat büszkén felsorakoztató árusok között bizony akad olyan, aki hosszúnak, elnyújtottnak érzi e rendezvényt. Hiszen a főtéri karácsonyi vásár most is megnyitotta kapuit még december derekán, s az árusok tíz napig várták a vásárlókat, fagyban, hóesésben. Ráadásul az első hétvégén még a Székely Nemzeti Múzeumban is megszervezték a szintén helyi színfoltnak számító, szokásos lélekmelegítő míves termékek vásárát, még olyan eladó is akadt, akinek egyszerre két helyen kellett volna lennie.

Ezért a sepsiszentgyörgyi főtéri karácsonyi vásár esetében a kevesebb több lehetne: aki valamiféle eredeti portékára vágyik, öt-hat nap bizonyosan elegendő lenne arra, hogy a szívéhez közel állót kiválassza és megvásárolja. Aki meg nem kíván onnan semmit, annak úgyis mindegy. Ám a mesterek számára nem közömbös, mennyit kell dideregniük a fagyban, s bizony a szervezőknek, műsort készítőknek is komoly erőpróba a tíznapos készenlét. Mi több, még olyan vélemény is elhangzott a műveiket kínálók tolmácsolásában, hogy részvételi, avagy bérleti díjként – mert ugyan szép a karácsonyi vásári hangulat, a várakozás, de e rendezvény mögött számok, számítások sorakoznak – öt napra hajlandó lenne akár többet is fizetni, mint tízre, csak ne fagyjon meg fölöslegesen.

Ezért talán érdemes lenne megpróbálni, milyen egy rövidebb, de mégis tartalmas, megszokott hangulatú karácsonyi vásár, hiszen megtörténhet, számosan örülnének egy töményebb kiadásnak.