A többnyelvű helységnévtáblák körüli áldatlan vita, hercehurca is felhívta a figyelmem arra, hogy – sajnos, kisszámú – többnyelvű falu- és városjelző tábláinkra jobban odanézzek, már csak a megbecsülés jeleként is. Néhány esetben ezek arról tanúskodnak, hogy többféle romlás közt a nyelvivel is számolni kell, legyen bármi az oka. Számolni, majd lehetőleg leszámolni.
Illyefalva az ott működő Keresztény Ifjúsági Központ, a templom és vár oltalmában vendégeit fogadó csinos, takaros épülete révén vált emlegetetté az utóbbi időben. Kár, hogy pont került a nagy nyomtatott i-re a falu névtábláján, írtam volt, s megtörtént a helyesbítés.
A múzeumról, faragóiról, népművészeti táboráról méltán híres Csernáton esetében is sajnálatos, hogy a Felsőcsernáton szót rövid ö-vel írták a falu elejét jelző feliraton. És különírva, ami talán még szarvasabb hiba. Pedig egyik legegyszerűbb helyesírási szabályunk, hogy a magyarban minden helységnevet egybeírunk, bármilyen hosszú is legyen az. Hátha használni fog jelen írás a többi, helytelenül kitett névtáblánk esetében is…
A tévében nem kis megdöbbenésemre ilyeneket láttam: Hosszufalu (pedig a hosszú ú-jának is, nem csak sz-ének kellene hosszúnak lennie). Meg: Székelykeresztur, szintén helytelenül, rövid u-val hosszú helyett.
Igényességünknek nyelvünkre is ki kellene terjednie, ha valóban be akarunk illeszkedni a jó értelemben vett Európába, amelyet tévéseink nemrég szintén helytelenül, megrövidítve írtak ki sokak szeme láttára ebben a szókapcsolatban, hogy Európai Protestáns Szabadegyetem.
Zsigmond Győző
