Iohannis elnök a múlt év november közepén még azt nyilatkozta, hogy Románia nincs felkészülve a soros elnökségre. Szerencsére pillanatok alatt hatalmasat fejlődtünk, mert már két nap múlva elnökünk úgy fogalmazott, hogy „elfogadható szinten” felkészülhetünk, bár „egy másodperccel 12 óra előtt vagyunk”. Aztán a miniszterelnök asszony, jó példával járva elöl, lázas tanulásba kezdhetett gyenge angolnyelv-tudását gyarapítandó, románnyelv-tudását tökélesítendő és földrajzi ismereteit bővítendő, hogy helyesen és jól ki tudja magát fejezni, s az Európa Tanács ülésein ne tévessze össze a protestálókat a protestánsokkal (ami előfordult), és ne tévedjen európai országok fővárosait illetőleg, mint ahogy ez is bizony már megtörtént. December végén még az Európai Bizottság elnöke, Juncker is azt állította, kétli, hogy a bukaresti kormány teljes tudatában van annak, mit jelent hat hónapon át vezetni az uniót. Ezután minden bizonnyal ismét történt két hét hegy alatti abrakolás, mert lám, mégis meghódítottuk és kézhez vehettük az uniót. Azt még nem tudni, hogy most már ki tudjuk-e tűzni a brüsszeli EU-székház ormára zászlónkat, amely szimbolikusan a dák farkast ábrázolja elnökségünk logójaként.

Május 9-én aztán Nagyszebenben a tagországok állam- és kormányfői csúcstalálkozót tartanak. A csúcs szebeni megtartásáért Iohannis, valószínű, azért harcolt, mert ő ott otthon érzi magát, lakásaiban kedvezményesen vagy ingyen elszállásolja a küldötteket, és így megvesztegetve őket, a maga oldalára tudja állítani a kormánnyal és a kormánypártokkal vívott harcban. Közben ezzel azt is bebizonyítja, hogy lám-lám, nálunk igenis van korrupció.

A vendégek repülővel érkeznek, így nem látják útjaink állapotát. De addig különben is átadhatunk még néhány méternyi autópályát.

Végül is az unió vezetői azért nem tiltakoztak soros elnökségünk ellen, mert abban reménykednek, hogy nem fogjuk támadni az uniót, miként Dăncilă asszony, amikor tavaly tisztelet(lenség)ét tette volt Brüsszelben. Most az európai vezetőkkel sokkal gyakoribb találkozói lesznek, és így megpróbálja ő is a saját oldalára állítani őket Iohannisszal szemben.

Mindenképp hasznos lesz számunkra az EU Tanácsának elnöksége, mert legalább fékezni tudjuk az uniót, és így Románia közelíteni tud annak színvonalához. Még az is lehetséges, hogy most végre, két év után segítenek az új igazságügyi törvény tető alá hozásában. A külföldi küldöttek helyben tájékozódhatnak a börtönökben sínylődők életkörülményeiről, amelyek miatt az onnan szabadulók állandóan perelik a román államot. Ezek után az unió többi tagállamát és a Velencei Bizottságot arról is meg lehet esetleg győzni, hogy legjobb lesz egy új igazságügyi törvényt megszavazni, amelynek eredményeként sokkal nehezebb lesz börtönbe jutni. Ha ez nem sikerülne, akkor megengedik, hogy bár egy amnesztiát meghirdessen a kormány, mert azzal mindenki jól jár. Az elítéltek megszabadulnak, a börtönök zsúfoltsága csökken, és Romániának nem kell kártérítést fizetnie a szabadultaknak. Aztán azért sem ellenkeztek az unió főkorifeusai, hogy mi vezessük az EU Tanácsát, mert korunk és az unió nagy problémáit egész jól kezeljük. Például a brexit kérdését. Pedig még az angolok sem tudják, mit is akarnak. Amolyan Agyő, de veled maradok állásponton vannak. Maradnának is, de úgy, hogy ne fizessenek semmit érte. És az általuk be nem fizetett összeg bizony hiányzik a közös kasszából. De szerencsére itt vagyunk mi, akik nem hívjuk le a nekünk szánt pénzeket, így szépen spórolunk az uniónak. Nyugat-Európát is segítettük azáltal, hogy munkaerőhiányát pótoltuk néhány millió exportált munkavállalóval, és nem tiltakozunk a migránsok betelepítése ellen, mert tudjuk, hogy ha ma hozzánk telepítik őket, holnap már árkon-bokron és hét határon túl vannak.