Ma este, kedveseim, öt jó barátról mesélek nektek.
Volt egyszer négy fivér s azoknak egy kísérőjük. Ez a kísérő nem szolga volt: lévén erősebb és tapasztaltabb a többinél, ő lett a vezetőjük, irányítójuk.
A kísérőt Tömzsinek hívták, mivel kicsi volt, zömök és erős. Az első fivérnek Kötekedő volt a neve, mert mindenkibe belekötött. A második fivért úgy hívták, hogy Több a többinél, ő volt ugyanis a legmagasabb valamennyiük közül. Kincstárnoknak nevezték a harmadik fivért, mert takarékos volt és gondos. A negyediket meg Kisöcsénknek becézték, mert ő volt a legkisebb és a legfiatalabb.
Vándorútra indult az öt jó barát, véghez is vittek jó néhány vitézi tettet, míg útjukon egy aranyvárosba értek, amelynek igen nagy hatalmú királya volt.
– Miért gyűjtenénk apránként a babért? – kérdezte Tömzsi. – Hódítsuk meg a királyságot, írjuk be nevünket a történelembe!
Egyetértett vele a többi, el is mentek az aranyváros kapuja elé. Kötekedő belekötött a királyba, és csakhamar csatára is keltek. Egyik oldalon a király és fegyveresei, a másikon meg az öt jó barát. A csatában Több a többinél jeles vitézi cselekedeteket vitt véghez. Sikerült is legyőzniük a királyt, a város meghódolt az öt jó barátnak.
Hanem melyikük legyen most a király?
A négy fivér Tömzsit választotta volna uralkodóul, mert ő a vezérük, hanem az nem vállalta; azt mondta, uralkodjon inkább Kötekedő, hisz ő kezdte a nagy csatát, amikor bátran belekötött a királyba.
De bizony Kötekedő sem állt kötélnek, ő meg azt ajánlotta, legyen a király Több a többinél, hisz ő valóban többet harcolt a többinél a csatában. De az meg figyelmeztette őket, milyen gazdag a város, úgyhogy legyen inkább Kincstárnok az uralkodó, ő a legjobb gazda mindannyiuk közül. Kincstárnok azonban Kisöcsénket ajánlotta, mert az olyan kicsi, gyenge és tehetetlen, hogy egymagában, fivérei segítsége nélkül soha nem találna magának királyságot. Az ám, csakhogy Kisöcsénk nagyon is aprócskának érezte magát ahhoz, hogy király legyen.
Elvitatkoztak egy ideig, aztán megállapodtak, hogy társkirályokként uralkodnak majd a városon.
No, nézzétek csak a kezeteket, kedveskéim! Benneteket is szolgál öt jó barát. A hüvelykujj nem más, mint Tömzsi, aki zömök és erős. Mutatóujjatok meg Kötekedő, hiszen ha pöröltök valakivel, ezt az ujjatokat szegezitek neki. Középső ujjatok vajon kicsoda? Több a többinél, mert ő a leghosszabb az ujjak közül. A következő meg Kincstárnok, mert ha nagyok lesztek, ezen viselitek majd a gyűrűt. És végezetül: ott a kisujjatok, aki pici, gyönge és alázatos; bizony ő a Kisöcsénk!
És az öt jó barát mind szolgál benneteket, s ha nagyok lesztek, megszerzi majd nektek az aranyvárost, aranytrónt!
(burmai népmese)
