A kakas éppen aludt. Reggel észrevette, hogy egyik tyúk nincs sehol! Tyű, vigyázkodik, kérdi a másik tyúkokat.
– Hát te, ravasz kakas – mondják a másik tyúkok –, amíg te aludtál, eljött a róka s elvitte!
– Nana – mondja a kakas –, nem igaz!
– De, igaz – mondják a tyúkok.
Megharagszik a kakas, veszi magát, s indul el föl a patakon. Megyen, megyen, kiér a Rezes csorgóig, túlhalad a Rezes csorgón, megyen elébb, meglátja a rókát.
– Hó, róka komám! Állj meg, elvitted a legöregebb tyúkot!
– S mi van ebből – kérdi a róka –, én is kell egyek, tudod, így van ez a dolog.
– Így van, így van, de inkább egyél meg engemet s engedd vissza azt a tyúkot. Nem tudja tanítani a fiatal tyúkokat, azok nem tudják, hogy kotoljanak, s akkor a jövő esztendőben te mit eszel?
Megáll a róka, leül a farkára, gondolkozik, nézegeti a kakast: „Hm, ez mégiscsak frissebb…”.
– Hát tudod, még nem főztem meg, éppen csak feltettem az üstöt, forralom a vizet, hogy főjön meg. Hogyha gondolod, akkor cserélünk.
– Jól van – azt mondja a kakas –, de addig nem megyek be a barlangodba, amíg ki nem engeded a tyúkot, hogy mehessen jó messzire!
– Jól van – azt mondja a róka –, de én is rád teszem a lábamat, nehogy elszabadulj a tyúk után!
Odamegy a kakas a barlang mellé, s a róka lassacskán kiengedi a tyúkot. A tyúk örömében szaladni kezd haza, csak a pajta közepén állott meg, csak úgy remegett a bőr meg a toll rajta. „Jaj, hát majdnem megevett!” Csak aztán gondolt arra, hogy szegény kakassal mi lesz, mert hát ő látta az üstöt, milyen forró víz van benne, hogy lobog, s akkor jaj, mi lesz vele!
A kakas meg a róka bemennek a barlangba, a kakas meg jobbra-balra sétál, elé s vissza, vigyázkodik. Lát egy botot a barlangban, fent keresztbe van téve, ő meg felszökik oda. Mert hát a kakas mindig úgy szokta, hogy a kakasülőn fent legyen. A róka kérdi:
– Mit csinálsz, te kakas?
– Hát nekem így illik, tudod, hogy én feljebb legyek.
– Jól van, de mindjárt kész a forró víz, s belé kell ugorj!
– Hát innen felülről még könnyebben beléugrok.
– Hát aztán tettél mindent az üstbe? – kérdi a kakas. – Tégy egy kicsike fekete borsot, tégy belé sót, egy kicsi csombort! Tudod, az én húsom nem akármilyen hús! Szeretném, ha mindenféle jóval lenne főzve, hogy az íze elég jó legyen neked!
Na jó, térül-fordul a róka, rakja az egyiket, rakja a másikat. A kakas csak nézte-leste fentről, s amikor egyszer úgy fordult, akkor a fejére röppent, kivakarta a szemeit, kiszaladott a barlangból s hazafutott.
Na, már azután megtanulta a róka, hogy soha életében el ne lopja a kakast! A kakas pedig ma is várja a rókát, s ha teheti, kivájja a szemeit.

(csángó mese)