A Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya január 12-én, szombaton a magyar történelem egyik legnagyobb véráldozattal járó ütközetének emlékére Doni Hősök Emléktúrát és Megemlékezést szervezett. A 24 km-es emléktúra résztvevői reggel fél nyolckor indultak a kézdivásárhelyi Gábor Áron térről a Kászonok-völgye felé, majd csatlakoztak hozzájuk néhányan Kézdiszentléleken és Kézdiszárazpatakon is.
A zord téli időjárás és a 24-es határvadász-zászlóalj hagyományőrzőinek – Szima Csabának és Préda Barnának – a korhű katonaruházata és felszerelése hitelesen idézte meg a Don menti csata körülményeit. Az emléktúra résztvevői és a Történelmi Vitézi Rend kézdi, csíki, sepsiszentgyörgyi, bardoc-miklósvárszéki, Brassó-Hétfalu széki állományának mintegy ötven tagja és ugyanennyi történelmi hagyományt tisztelő civil fél 12-kor találkozott a katrosai csárda előtt, és együtt folytatták útjukat a 2018-ban Kászonaltíz határában felállított apostoli kettős keresztig. A kászoni résztvevők meglepetéssel várták a Kézdivásárhely irányából érkezőket: az úttól a keresztig tartó közel egy kilométeres távon ösvényt lapátoltak az emlékezőknek.
Az apostoli keresztnél Bartha Imre törzskapitány részletesen felidézte az 1943. január 12-én kezdődő ütközetet, amely során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a közel kétszázezres Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg. A szónok a doni hősök helytállásának mához szóló üzenetét is hangsúlyozta: a kitartást, a hűséget és a hazaszeretetet. „Az ő példájuk kell hogy erőt adjon a kisebbségi lét nehézségeinek leküzdéséhez, a közösségépítés ma sem könnyű feladatának teljesítéséhez” – zárta a beszédét a törzskapitány.
A rendezvény főszónoka, Ambrus Ágnes székkapitány azt hangsúlyozta, hogy a Történelmi Vitézi Rend tragikus sorsuk ellenére nem áldozatoknak, hanem hősöknek tekinti a doni áttörésben elesetteket, megsebesülteket és a harcokat túlélőket. „A kötelességteljesítés, a bajtársiasság hősei ők, akik emberként és magyarként is kitűntek” – folytatta a székkapitány, aki a bebörtönzött székely fiatalokkal – Szőcs Zoltánnal és Beke Istvánnal – történtekre is kitért. „Őket sem csak áldozatoknak kell tekintenünk, hanem a nemzet ügyét szolgáló, tudatosan cselekvő fiataloknak, akik szabadon és szabadságuktól megfosztottan is a méltóságteljes, emberi tartást, a bajbajutottak megsegítését, az önálló életvezetést képviselték. A megfélemlítés ellen emelték fel szavukat, s mertek felelősséget vállalni önmagukért és közösségükért” – hangsúlyozta a székkapitány. Zárógondolatként a főszónok azt is megemlítette, hogy az erdélyi magyar közösség megfélemlítése napjainkban egyre erőteljesebben folytatódik, hiszen megpróbáltak akadályokat gördíteni a doni megemlékezés megszervezése útjába is, és az ünnepség alatt is erődemonstrációt tartottak a Kászon-völgyében autókkal felvonuló rendőrök és csendőrök. A Történelmi Vitézi Rend főkapitány-helyettese, Lázár Elemér az összefogás szükségességéről szólt az emlékezőknek, hiszen „csak ez tarthatja meg a kisebbségben élő magyar közösségünket”.
Az emlékezőbeszédek után a Történelmi Vitézi Rend székeinek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit az apostoli keresztnél. A rendezvény ünnepélyességét emelte Gáspár Zalán, a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd Általános Iskola negyedik osztályos tanulójának a közreműködése, aki az alkalomhoz illő katonadalokat adott elő. Az ünnepség után Benkő László a Történelmi Vitézi Rend nevében hagyományos módon sült szalonnával és forralt borral kínálta a megemlékezőket.
