Egyre inkább úgy tűnik, az e-mail, a chat, a virtuális kapcsolattartás kiszorítja a társalgást az életünkből. Majdhogynem lelkiismeret-furdalásuk lesz azoknak a barátoknak, barátnőknek, akik kávézás közben csevegéssel töltik az időt. De az is lehet, hogy újra felfedezzük „régimódi” barátságainkat, amelyek mindig is szervesen az emberi élethez tartoztak. És ez nagyon jó hatással lehetne az egészségünkre.
Ahhoz, hogy egy baráti beszélgetésben megtaláljuk a megfelelő szavakat, esetleg hasznos tanácsot is adjunk, előtte figyelmesen meg kell hallgatnunk a másikat. Csak kevés ember képes arra, hogy jól hallgasson. Ilyenkor félre kell tennünk saját életünk ügyeit, ki kell kapcsolnunk minden elterelő gondolatot, és teljes figyelmünket kell odaajándékoznunk. Sokszor minden másnál többet ér, ha valaki „csak úgy”, meghallgatja a másikat.
Nehéz fenntartani a barátságot akkor, ha a két ember teljesen más életszakaszban tart. Lehetséges, hogy míg egyikük nehezen talál párt és szingliként éli az életét, vagy talán a karrierépítés tölti ki minden idejét, addig a másik már házas és gyereket nevel. A teljes mértékben eltérő életstílus, életritmus mellett a közös témák is megcsappannak, és ez előbb-utóbb a barátság kiüresedéséhez vezet.
Idősebb korban egyre zárkózottabbá válunk új barátságok kialakításával szemben. Az ízlésünket ilyenkor már a személyes csalódásaink alakítják, és a bizalom sem olyan egyértelmű már, mint gyerekkorunkban. Mikor egy barátság megszakad, vagy a felek eltávolodnak egymástól, nehéz újrakezdeni, és újra megnyílni egy másik ember számára.
Aztán ott vannak a természetüknél fogva befelé forduló és független emberek. Az ilyen egyéniségeknek is szükségük van barátokra? A függetlenség nagyon csábító. Senki nem kér szívességet alkalmatlan időben. Nem kell törődni azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, vagy hogy gondolnak-e ránk egyáltalán. Csak saját gondjainkkal kell törődnünk. De jó ez így?
Mert a barátok egyben biztonságot is jelentenek. Legtöbbször ezt észre sem vesszük. De ha jönnek a bajok, nehézségek és megpróbáltatások, hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy fordulhatunk hozzájuk.
Isten sokszor a legmegfelelőbb időben ajándékoz meg barátokkal, hogy megküzdhessünk egy betegséggel, fölülkerekedhessünk egy szerettünk elvesztése okozta gyászon, vagy segítsen egy nehéz döntés meghozatalában. Vannak emberek, akik a kellő pillanatban állnak mellénk. Ha ez a pártfogás csak rövid időre szól is, olyan hatással van az életünkre, hogy soha nem feledjük el.
Megnehezíthetjük, hogy Isten ilyen pártfogók által segítsen, ha falakat építünk magunk köré. Ha elfoglaltságainkkal minden időnket lekötjük, a hasznos találkozások előtt zárjuk be az ajtót. Kapcsolatteremtés helyett elszigeteljük magunkat.
Jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! – hangzik a figyelmeztetés a Bibliában, a Prédikátor 4:10-ben. Sokszor Isten „segít föl” azáltal, hogy a megfelelő időben mellénk állítja a megfelelő személyt. És „jaj” annak a férfinak vagy nőnek, aki annyira elszigetelődik, hogy elszalasztja a segítséget! Ahogy barátaink jó hatással lehetnek a mi egészségünkre, mi is jótékony hatást gyakorolhatunk a környezetünkre. Egy egészséges baráti kapcsolatban annyi örömet és vigasztalást kapunk, amennyit mi magunk is adunk.
Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
