Érthető volt, hogy az országos, megyei és helyi szintű politikusok jó kortesek módjára megragadták az alkalmat, hosszasan és színesen ecsetelték: ők és pártjuk mindent megtettek a szegény és elszigetelt kis tájegység félzárkóztatása érdekében, s mi mindent fognak cselekedni, hogy még jobb legyen. Lesz diákokat vonzó középiskola, a kórház nemcsak megmarad, de pályázatok révén hamarosan fejlődik és felszerelését korszerűsítik. És persze megépül a tűzoltóság épülete, útjaink, hídjaink kiválóak lesznek, Brassó, Székelyudvarhely és akár Kolozsvár is könnyebben elérhető, megközelíthető lesz.

Visszatetsző volt viszont, hogy hatalmasságaink fontosnak tartották a bő hat éve leváltott, pártjából is kirúgott volt polgármestert, Nagy Istvánt szapulni. Hát tud a döntéshozatalból jóformán teljesen kiszorult, függetlenként tevékenykedő tanácstag még olyan hatással lenni a közéletre, hogy egy ilyen ünnepélyesnek szánt eseményen megérje ennyit „fikázni”? (Ha már említésre méltónak találták, inkább köszönettel kellett volna illetniük, hiszen az RMDSZ éppen Nagy István ambíciójának köszönhetően nyerte túl magát, elvégre az általa begyűjtött bő ötszáz voks legalább két-három mandátumtól fosztotta meg az ellenzéket...)

Hasonlóképpen nem volt elegáns, hogy az alkalom megszervezését és lebonyolítását nem külsősökre, hanem a polgármesteri hivatal négy alkalmazottjára bízták. Egy magára valamit is adó párt nem engedheti meg, hogy közpénzből fizetetteket fogjon be tudásukon, tapasztalatukon és méltóságukon aluli feladatok elvégzésre. Mindezt kedden déli tizenkettőkor! Munkaidőben! Másutt ehhez némileg hasonló dolgokért bíróság előtt felelnek potentátjaink. Aki nem hiszi, kérdezze meg Dragnea urat!