Az erdélyi magyarok utolsó bástyájának elvesztése

2019. január 18., péntek, Nyílttér

Megrökönyödve kaptuk a hírt, miszerint a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem (így szól az új név, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a régi rövidítést, a MOGYE-t használom) keretén belül megalakult az angol kar, ahelyett, hogy megalakult volna a már olyan rég beígért magyar orvosi kar. Hogy mindenki értse, miről is van szó: a magyar szak – a román szakkal együtt – a román kar keretén belül működik, ahogy eddig az angol szak is működött, hiszen évek óta minden egyes alkalommal megtagadják kérésünket, hogy a magyar szak egy önálló magyar kar keretében működjön az egyetemen. De a még meglepőbb hír, hogy a régi MOGYE-t dr. Emil Paladéról keresztelik el.

Félreértés ne essék, a címben szereplő bástya elvesztése csak szimbolikus kijelentés, mert a MOGYE közös bástya volt, a többségi román és a magyar közösség bástyája. Habár annak idején a magyar lakosságnak alakították királyi határozattal, ma, a globalizálódás világában egyértelműen nem kivitelezhető, hogy csak magyar ajkú egyetem legyen. Viszont az, hogy az egyetemen belül külön magyar kar is működhessen, egyáltalán nem tűnik irracionális kérésnek közösségünk részéről, főleg ezen új hír tükrében: külön angol kar alakult. Úgy gondolom, ez a lépés az egyetem vezetősége részéről, amelyet nem kísér a magyar kar kialakítása, számunkra, erdélyi magyarok számára igen sokat elmond a vezetőség velünk kapcsolatos hozzáállásáról. Ez a helyzet megalázó számunkra. Főleg olyan körülmények között, hogy tudni való, milyen régóta kéri a magyar tanári kar és a diákság egyhangúan az önálló magyar kar megalakulását a többségi román ajkú szenátustól, amely kérést a jelenlegi romániai tanügyi törvény is alátámaszt. Mit jelentsen ez a szintű megkülönböztetés saját országunkban? (Igen, a miénk is az ország, mert felmenőink és mi is ugyanúgy fizetjük az adót és a közösség költségeit.)
Dr. Emil Palade értékét nem vitatom, kiemelkedő román orvos és kutató volt, Jászvásáron született, eleinte Bukarestben tevékenykedett, majd később az Egyesült Államokban, ahol a legmagasabb tudományos kitüntetésben részesült, megkapta a Nobel-díjat. Csak azt nem tudom megmagyarázni, hogy a magyar ajkú emberek által alapított MOGYE elnevezésére hogyan nem találtak egy olyan illetőt, akinek több köze van az egyetemhez, aki esetleg maga is az egyetem neveltje. Ugyanis számos értékes, a világon nagy ismeretségre szert tett embert nevelt ki egyetemünk. Vagy ha már közösen élünk és dolgozunk, és a Moldvából ide került román kollégák többségben képviselik az egyetemet, és ennek megfelelően a többségi óhaj a Dr. Emil Palade név, azt is megértem. De akkor miért ne vehetné fel ez a már sokszor hangsúlyozott magyar múltú egyetem egy magyar egyéniség nevét is, a román elismert személy nevével karöltve?
A régi Kolozsvári Magyar Orvosi Egyetem egyik utóda a mi MOGYE-nk, de a másik utóda a szegedi orvostudományi egyetem. Végeredményben a marosvásárhelyi és a szegedi orvosi egyetemek testvéregyetemek, egy gyökérből vannak. Így miért ne vehetné fel a MOGYE a Dr. Emil Palade névvel együtt a szegedi egyetem első rektorának, a szintén Nobel-díjas tudósnak a nevét, a Dr. Szent-Györgyi Albert nevet? Miért ne alkalmazhatnánk egy ilyen köztes megoldást, amely bevált a Babeș–Bolyai Tudományegyetem esetében is?
Más vidékről ide került kollégák, nem megfelelő történelmi ismerettel rendelkezve, úgy érzem, hirtelen határozatokat hoztak, amelyekkel a romániai magyar ajkú állampolgárokat mélyen megsértik önérzetükben.
De hogyan is jutottunk ide? A MOGYE magyar képviselői és jómagam többször jeleztük minden szinten (adminisztráció, érdekképviselet, papság, minisztérium), hogy egyetemünkön az új rektor vezetése alatt a magyar kar számára sokszor megalázó és hátrányos helyzetet hozó döntések születnek. Ezen probléma megoldására konkrét javaslatokkal is jöttünk (és jövünk), a törvény keretén belül: alakuljon meg, most már az angol példájára, az önálló magyar kar, illetve kapja a két nemzet jeles képviselőinek nevét az egyetem. Ezen javaslatok a mostani nagyon is akut problémákra vannak. De van egy immár krónikussá vált probléma is, amely megoldása a következő lenne: tegyék lehetségessé, hogy a magyar tanárok és diákok aránya egyaránt érje el a 40 százalékot, hogy tényleg képviseltetve legyünk a vezetőségben és a hangunkat is hallathassuk. Mert a jelenlegi kevesebb mint 20 százalékunkkal sajnos nincs, ahogy beleszóljunk a döntéshozatalba.
Úgy érzem, ezen ügyekben az érdekképviselet vezetőit illeti meg a felelősség. Mint kedden kiderült, amikor értesültem az új hírekről: könnyebben elérhető Ecaterina Andronescu miniszter asszony, és hosszabb telefonos beszélgetést lehet folytatni vele, mint bármely marosvásárhelyi vagy központi magyar képviselő, akik többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont, mint például dr. Vass Levente, aki korábban az egészségügyi minisztériumban dolgozott, a képviselőház egészségügyi titkára és a magyar állam által évente 300 millió forinttal támogatott Stúdium Alapítvány elnöke. Ne értsék félre, nem szeretném a teljes felelősséget átdobni az érdekképviselet udvarába. Lehet, hogy nálunk, a MOGYE magyar szakán is vannak bajok, nézeteltérések, ennek megfelelően több frakció alakult ki ebben a körben. Professzorok és kutatók sok ötlettel sok irányvonalat próbálnak kialakítani, és nem minden részletben értünk egyet. De abban mindenki egyetért, hogy a marosvásárhelyi közösségnek, az erdélyi magyar közösségnek szüksége van ezen utolsó bástya megvédésére, amelyben szükségünk van a felelős politikusok nem segítségére, hanem helytállására, ugyanis ezért választotta meg őket a többség.
Mint a szenátus legidősebb magyar képviselője, illetve tudományos és szakmai területen egyaránt élvonalba tartozó professzor, kérem, sőt követelem, hogy az érdekképviseletünk és mindenféle szervezet, amelynek lehetősége van rá, tegye meg a megfelelő, illetve tőle telhető lépéseket annak érdekében, hogy mi, marosvásárhelyi és erdélyi magyarok a minimálisan szükséges jólétben tudjuk folytatni tevékenységünket.
A minimális követelésünk ezen helyzetben tehát: ha megalakult az angol orvosi kar, alakuljon meg a magyar is; ha az egyetem névadóját a Moldvából ide került román ajkú többség dr. Emil Paladéban látja, nem vagyok ellene, viszont a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem példájára legyen a mi egyetemünk neve Palade–Szent-Györgyi vagy Palade és egy neves magyar tudós neve. Továbbá, hogy elkerüljük a későbbi hasonló helyzeteket, és hogy minimális beleszólásunk nekünk is lehessen a döntésekbe, kérjük a magyar tanárok és diákság részarányának 40 százalékra való növelését. Mindezekhez nem kellenek tervek, nem kellenek tanulmányok, mappák, nem kell semmiféle kifogás és akadály, amelyet az érdekképviselet az egyetem magyar ajkú vezetőségétől kér.
Abban a reményben, hogy mindenki megérti, hogy közügyről, közös értékről van szó, ami számunkra, erdélyi magyarok számára talán a legfontosabb, zárom soraimat.
Prof. dr. Benedek Imre
(központ.ro)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 516
szavazógép
2019-01-18: Nyílttér - :

Csáky Zoltáné az első díj (Riportpályázat)

Magyarok a román nemzetállamban címmel hirdetett pályázatot a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) az elmúlt évben, a beérkezett írásokat pedig az a testület elemezte és bírálta el, amelynek elnöke  Farkas Árpád Kossuth-díjas író, költő, műfordító, tagjai: Galbács Pál SZMÚE-alelnök, Farcádi Botond (főszerkesztő, Háromszék), Karácsonyi Zsigmond (főszerkesztő, Népújság) és Sarány István (főszerkesztő, Hargita Népe). Az eredmény a következő:
2019-01-18: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
ifj. CSISZÁR JÓZSEF ÁRPÁD
életének 59. évében méltósággal viselt súlyos betegség után visszaadta lelkét Teremtőjének.
Drága halottunk földi maradványait 2019. január 19-én 14 órakor helyezzük örök nyugalomra a kézdivásárhelyi régi református temető ravatalozóházából.
Részvétfogadás a temetés előtt egy órával.
„A szeretet nem hal meg.”
A gyászoló család
343