A taláros testület szerdai döntése – amely az ügyészségeknek a hírszerző szolgálattal kötött, valóban szekus módszerekre emlékeztető egyezményeit részben vagy egészében alkotmányellenesnek nyilvánította (bár sajnos csak formai okok miatt, gondosan kerülve a lényeget) –, illetve annak vélhetően szándékosan ködös megfogalmazása gyakorlatilag megnyitja az utat a már végleges ítéletek, lezárt perek újratárgyalása előtt, és ez akkor sem megnyugtató, ha tudjuk, hogy a hazai igazságszolgáltatás sem annyira felkészült, független és pártatlan, mint amennyire ezt szeretné elhihetni magáról.

A lehetőség természetesen Liviu Dragnea SZDP-elnöknek és koalíciós partnerének, Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnöknek szól, akik csak abban az esetben pályázhatnak az államfői tisztségre, ha törölni tudják többé vagy kevésbé pecsétes múltjukat. Dragnea az öt százalékot alig meghaladó népszerűségével sem szeretné átengedni az elnökjelöltséget, ezért küzd – nem annyira a halált, mint inkább a világ törvénytisztelő részét megvető elszántsággal – a jogi keretek megváltoztatásáért. És bámulatosan találékony: le tudta állítani még a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéket is – ez egy alapvetően banális dolgon, a sorsolási eljárás módosításán múlott –, hogy közben a hatalom kiszolgálójává vált alkotmánybírósággal tágítsa mozgásterét. Ha ezt az energiát, amellyel már két éve próbálja kivonni magát és társait a felelősségre vonás alól, építésre fordította volna, akkor már biztosan több autópályánk és kórházunk lenne, és nem lázadnának a központi mellébeszélés, hozzá nem értés miatt még a moldvaiak is.

Amivel azonban nem számolt ez a hatalom – mert a saját szűk érdekein kívül egyszerűen képtelen bármit is előre látni, megtervezni, felépíteni –, az a társadalom haragja. Az idő előtt szabadult bűnözők ezreihez ugyanis újabb ezrek adódhatnak hozzá majd, hiszen százával ítéltek el kábítószer-, fegyver- és embercsempészeket a titkosszolgálatok megfigyelései alapján. Persze lehet mondani, hogy inkább tíz bűnös fusson, mint hogy egyetlen ártatlan szenvedjen, csakhogy Romániában ez is nagyon eredeti módon történik, jámbor állampolgárok tömegei élnek rettegésben azért, hogy néhány fehérgalléros bűnöző nyugodtan üdülhessen Brazíliában vagy a Maldív-szigeteken. Ezt a hatást semmiféle pénzügyi bűvészkedés nem semlegesíti – amúgy is kevesen érzik az állítólagos jólétet az országban –, és még az amnesztia hátravan, mert az, hogy Viorica Dăncilă kormányfő nem tud róla, még nem jelent semmit.

A kérdés az, hogy maradt-e még valaki, aki meg tudja védeni az embereket.