Az EU-s csatlakozás óta először fordul elő, hogy bár nem volt kormányváltás, még sincs költségvetése az országnak, sőt, a jelek szerint február vége előtt nem is lesz. Így nemcsak a tervezés lehetetlen, de sok állami intézmény működése is lebénulhat, hisz a közalkalmazottak bérének drasztikus emelése miatt a tavalyi büdzsé tizenketted része (ilyenkor ezt használhatják) nem fedezi a szükségleteket. Ez azonban cseppet sem zavarja a bukaresti korifeusokat, toldozni-foldozni próbálják a központi kiadásokat, de főleg a bevételeket, hátha éri valahogy a széle a hosszát. Minek is sietniük, hisz a parlament is vakációzik, február elseje előtt nem is lenne, aki megszavazza. No meg a kormánypártok vezetőinek is jár a szabadság, nem fognak csip-csup pénzügyekkel foglalkozni, ha meleg tájak, esetleg síparadicsomok várnak rájuk. Néhány adó, pár beruházás halasztása majd csak betömi a hiányt. Ezt szolgálta az év végi újabb pénzügyi reform is, melyet sebtében, egyeztetések, hatástanulmányok nélkül dobtak be, a lej azóta is lejtmenetben, vállalkozások bénultak le, a külföldi befektetők pedig nagy ívben kerülik Romániát, senki nem fekteti pénzét egy bizonytalan, folyton változó, kiszámíthatatlan gazdaságba. És ez csak a kezdet, a következmények javát csak ezután érezzük majd.

Hogy milyen állapotban vannak útjaink, mennyire nem épülnek autópályák, azt nap mint nap tapasztalhattuk, de senki nem gondolta, hogy az ország energetikai hálózatát is sikerült összeomlásközeli állapotúra „fejleszteni”. Ez a mindenkori kormányok hibája, a mostaninak viszont bűne, hogy fogalma sem volt minderről, a bányászok egyhetes sztrájkja kellett, hogy ráébredjenek, hiába rendelkezik Románia jelentős földgáz-, kőolaj- és széntartalékokkal, az elmaradt befektetések miatt képtelen kitermelni, hatékonyan hasznosítani azokat. Európában a másodikok vagyunk földgáz-, harmadikok kőolaj- és ötödikek széntartalék szempontjából, de villanyáramot kell importálnunk, mert az erőművek még kapacitásuk felén sem teljesítenek. Drágul hát az áram, a gáz, s ismét a lakosság fizeti meg vezetői nemtörődömségét.

És hosszasan sorolhatnánk a nagy dérrel-dúrral bevezetett, utólag rendkívül kártékonynak bizonyult jogszabályokat. Emberéletekbe kerül a büntetés-végrehajtási jogorvoslat (és most még amnesztiát is készítenek), ellehetetleníti a megnyert pályázatok kivitelezését az építőipari minimálbér hirtelen megemelése, hogy csak kettőt említsünk az utóbbi napokban felszínre került visszásságokból. Ez a zűrzavar azonban pont azokat zavarja legkevésbé, akik okozták, dilettáns vezetőink folytatják ámokfutásukat. Valaki meg tudja állítani őket?