Mindig gondolkodtam azon, hogy mi az, amit vezéreink a tévé képernyőjén keresztül nekünk előadnak, de csak most tudatosodott bennem, hogy nem egyéb, mint stand-up comedy, amely olyan szórakoztató műfaj, amelyben a humorista egyedül, kellékek nélkül, közvetlenül hallgatóságához szólva adja elő vicces műsorát.
Amikor megszólal a miniszterelnöknő, minisztereinek valamelyike vagy néhány politikus, jön, hogy halálra röhögjük magunkat. Amióta kézhez vettük az uniót, kissé bonyolultabb a helyzet, mert most már az Európa Tanács ülésein politikusaink vezető szerepet játszanak, de az ott jelen levők nem mindig érthetik (és veszik) a Dâmbovița-parti humort, és akkor nem marad más lehetőség, mint hogy szinkrontolmácsok segítsenek be a fordítással úgy, hogy ott elsütött vicceik szalonképessé váljanak. Ez történt a múlt héten, amikor a juhok bálványozója, mezőgazdasági miniszterünk, Petre Daea Brüsszelben kijelentette: az EP-s képviselők fontos történelmi esemény részesei azáltal, hogy őt ott láthatják. (Bravó, bravó! – ismételgette azután.) És mindezt az angol fordító úgy tolmácsolta, hogy Daeának jelent rendkívüli lehetőséget és örömet, hogy az Európai Parlament kupolája alatt tartózkodhat!
Hát kérem, ebből is kitetszik a tolmácsok szerep(lés)ének fontossága.
Erről jutott eszembe egy régi történet egy tolmácsról. (Hátha valaki nem ismeri.)
Egy zsivány elrabol valami kincseket, elrejti, de nyomára akadnak, és beviszik a rendőrségre kihallgatás végett. Kiderül, hogy az illető nem tud vallatói nyelvén, ezért kerítenek egy fordítót, aki közvetít a rabló és kihallgatói között. A bűnüldözők többször is rákérdeznek a tolmácson keresztül, hogy hol is van a lopott holmi, de semmiképpen nem tudnak zöld ágra vergődni vele, mert nem árulja el. Tudva levő, hogy a rendőrség nem mindenütt bánik kesztyűs kézzel azzal, aki karmai közé kerül, és esetünkben sem emberiességükről híres vallatók kapták el a rablót, így hát lehetett félnivalója. A kihallgatótiszt végül megelégelte a meddő faggatózást, és azt mondta, ha nem adja elő az ellopott kincseket, le fogja lőni. A tolmács fordított. A tettes végül bevallotta, hová rejtette el az elrabolt javakat. A tolmács látszólag lefordította ugyan a rabló szavait, de azt hazudta, hogy a bűnöző nem árulja el a rejtekhelyet. Erre a tiszt vette a pisztolyt és lelőtte a gyanúsítottat. Arról sajnos nem szól a fáma, hogy a lódító fordítónak sikerült-e megszereznie a kincseket, de a történetből leszűrhető, hogy milyen lehetősége és felelőssége van a szinkrontolmácsnak. Hall egyet, de mondhat egyebet.
Ha nem is sikerül olyan miniszterelnököt vagy minisztereket találni, akik helyesen fejezik ki magukat, ismernek idegen nyelveket, nem állnak hadilábon a földrajzzal, történelemmel, kereshetnének egypár olyan tehetséges személyt, aki idegen nyelveken beszél és van némi általános műveltsége. Ezek úgy fordítanák le politikusaink aranyköpéseit, hogy ne derüljön fény azok bunkóságára. Egy ilyen szinkrontolmács játszi könnyedséggel, fordulásból tud jó irányba fordítani és értelmet adni olyan balfácán szövegnek, marhaságnak, mint amit miniszterelnöknőnk mondott, hogy „támogatjuk a negacionalizmus és a holokauszt elleni harcot”, és hogy számunkra prioritás marad a NATO „elbátortalanítása”.
Ha vezetőink nem szeretnék, hogy politikai kabaréműsorok főszereplőivé váljanak, akkor filmszinkronizálási technikával meg lehet oldani azt, hogy röhejes megnyilvánulásaik komolynak tűnjenek. Legjobb lesz, ha direkt adásokban nem vesznek részt. Putyin elnök is megtiltotta, hogy azokról a munkaebédekről (reggelikről, vacsorákról) tudósítsanak, amelyeken részt vesz. Valószínű, látta, amikor Ceaușescu elvtárs egy ünnepi asztalnál hirtelenjében az asztalterítőbe törölte a száját. Jó lesz, ha a mi vezetőink is megtiltják, hogy megnyilvánulásaikat, más külföldiekkel tartott sajtótájékoztatóikat direktben közvetítse a tévé, de ha mégis, akkor hang nélkül, csak alámagyarázva adják adásba a felvételeket (mintha lett volna már rá példa?), vagy ha van rá idő, szinkronizálással.
Csak arra kell vigyázni, hogy a szereplők hangját mindig ugyanazon szinkronszínészek adják.