Az Európai Unió által támogatott Handpas – A múlt kezei elnevezésű projekt során végzett dokumentációs munka során bukkantak rá és tanulmányozták behatóan a barlangrajzokat, amelyekkel együtt összesen kilencre nőtt az Altamira ismert paleolitikumi tenyérlenyomatainak száma. A szakértők „szinte teljes bizonyossággal” állítják, hogy a rajzok több mint 20 ezer évesek, korábbiak, mint a barlang világhírű bölényábrázolásai, azonban nincsenek jó állapotban, ezért nehezen lehet őket észrevenni, és ez nehezíti a vizsgálatukat is – részletezte Carmen de las Heras, az Altamira Múzeum igazgatóhelyettese.
Beszámolója szerint a kilenc kéznyomból egy úgynevezett negatív technikával készült, vagyis a barlang plafonjára támaszkodó tenyeret festették körbe, a többit pedig épp fordítva készíthették, a befestett kezet nyomták a sziklafalra. Érdekességként kiemelte, hogy az egyik lenyomat gyereké lehet – erre utal annak mérete, valamint a rajz helyének magassága –, ami kivételesnek számít, mivel ebből az időszakból kevés hasonló lelet maradt fenn.
A Santander városától mintegy 30 kilométerre nyugatra található, 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlang mennyezetén 1879-ben fedezték fel az ősember festményeit és sziklarajzait. A freskók az úgynevezett magdaléni kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sziklafalát, mennyezetét bölény-, vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik.
A barlang 1985 óta számít a világörökség részének, ám látogatóinak számát erősen korlátozták, évente kevesebb mint 250 embert engednek be, akiket kisorsolnak a jelentkezők közül. A turisták csak védőöltözetben léphetnek be az Altamira-barlangba, és 37 percet tölthetnek el odabent egy kísérővel. A korlátozásra a festmények megőrzése érdekében volt szükség. A nagy érdeklődés miatt 2001-ben megnyitották az Altamira-barlang hasonmását az eredeti közelében, amely az elmúlt évben több mint 280 ezer látogatót fogadott.