Mintha az erdélyi magyarság sorsát tükrözné a marosvásárhelyi magyar orvosképzés kálváriája. Feladtuk-forma, mint még annyi mindent, és most a huszonnegyedik óra után, esélytelennek tűnik bármilyen, a helyzet rendezését célzó próbálkozás.
Az egykori nagy hírű, rangos vásárhelyi magyar orvosi egyetem elrománosítása a kommunista hatvanas években kezdődött és a ’89-es fordulat utáni kis levegővételnyi javulás is gyorsan semmivé foszlott, a háttérben tevékenykedő sötét erők folyamatosan megakadályozták a magyar tagozat létrehozását. 1990-ben az intézmény vezetősége még megszavazta az önálló magyar kar létesítését, de „felső intésre” nem lett belőle semmi, 2011-ben, mire törvény is szavatolta volna ezt, már az egyetem szenátusa gördített akadályokat. Tiltakozáshullám kezdődött, petíciók születtek, utcai megmozdulások voltak, s sarkára állt az RMDSZ is, 2012 tavaszán úgy tűnt, siker koronázza az összehangolt küzdelmet, kormányrendeletbe foglalták a magyar orvosi kar életre hívását. Csakhogy eme elképesztő „kedvezmény” kiütötte a román nacionalista biztosítékot, és bukott a kormány, odadobták a miniszterelnököt, Mihai Răzvan Ungureanut, csak nehogy valóra váljon a magyar követelés, amely még csak nem is önálló magyar egyetemről szólt, csupán egy karról a magát multikulturálisnak kikiáltó felsőfokú intézményben.
Ezután hosszú csend következett, néha még hallatszott egy-két erőtlen tiltakozás, de mintha lekerült volna a magyar napirendről a MOGYE ügye. A politikum mélyen hallgatott, többé már az ígéretek között sem szerepelt a helyzet rendezése, a tanárok, diákok itt-ott mondogatták, hogy egyre mélyebbre süllyed intézményük színvonala, Románia egykor éllovas orvosi egyeteme lassan utolsó helyre sodródik. A román vezetőség pedig nagy igyekezetében, hogy minél inkább háttérbe szorítsa a magyar oktatást, a román képzést is elsorvasztotta, a fürdővízzel kiöntötték a gyermeket is, és végső lökésként tavaly összeolvasztották a MOGYE-t a Petru Maior Műszaki Egyetemmel. Hiába tiltakoztak a magyar oktatók, magukra maradtak. A politikusok legfennebb csak jó tanácsokat osztogattak, elhangzott, hogy tüntetni kellene, nagy tömegmegmozdulásra volna szükség, hisz ez összmagyar ügy, de aztán senki nem mozgósított, semmi sem történt. Nem csoda hát, hogy e tehetetlenség láttán felbuzdultak az egyetem román irányítói, és cinikusan létrehozták az angol kart, majd a szesszióban robbant a bomba, kiderült, nem fogadják el a magyar diákok vizsgájának eredményeit, ha nem az egységes román tételek alapján mérettettek meg. Elkeseredetten kezdett tüntetni az ott tanuló több száz magyar diák, hétfőn tárgyalásra vonult az RMDSZ elnöke, addig ugyancsak hallgatag Maros megyei képviselője, szenátora, de a négyórás vita során el sem jutottak az önálló kar kérdéséig. Nagyon késve érkezett, erőtlen, látszatgesztus, melyet simán félresöpör a román fél.
Itt áll most a marosvásárhelyi és egyben az erdélyi magyar orvosképzés ügye, a teljes ellehetetlenülés küszöbén. Ne legyenek illúzióink, ugyanez a sors vár közösségünkre, ha hagyjuk, hogy sorra lerombolják megmaradásunk szempontjából létfontosságú bástyáinkat.