Erejüket mutatják végre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának diákjai. A MOGYE betűszócskát egyébként tiltakozásként is érdemes éltetni, hiszen az egyetem jelenlegi nacionalista és korlátolt vezérkara tanintézmények összevonásával, átkeresztelésével is azt akarja, hogy eltüntessen minden, a magyar múltra és oktatási hagyományra utaló nyomot.
Ez elfogadhatatlan. Miként azon ostoba önkény is elfogadhatatlan, amellyel folyamatosan szembesül a közösség, nem csupán a magyar, de a román is, hiszen számukra sem örvendetes az oktatási színvonal romlása, a kiszámíthatatlan intézményi háttér.
A vezetői önkényt nem csupán a magyar, de a többi diák is megelégelte: tiltakoznak, hiszen két héttel a vizsgaidőszak előtt megváltoztatták a vizsgarendszert, s ez mind a román, mind a magyar diákok számára elfogadhatatlan. Semmibe vették őket, gondolván, bármit megtehetnek. Ám a rektor és lelkes csapata tévedett, az orvostanhallgató diákok nem bábok, ezt mutatja a hétvégén kezdődött tüntetéssorozat is, amelyet kihasználva a magyar diákok és oktatók az önálló magyar kar létrehozását is követelik. A hétfői ellenkezésre mozgósítva a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség úgy fogalmazott közösségi oldalán: mutassák meg, hogy tanulni szeretnének, de nem a mostani körülmények között. Olyan lehetőség ez, amelyre nyolc éve várnak, hangsúlyozzák, majd a hétfői tüntetést értékelve Facebook-oldalukon megjegyezték: „közel ezren kiáltottuk hangtalanul, mit szeretnénk: igazságos elbírálást, megfelelő feltételeket, önálló magyar kart, alapvető dolgokat, hiszen mindannyian érezzük ezeknek egyre sértőbb hiányát és gúnyos megtagadását”.
A magyar diákok megtörték a jeget. Megmutatták erejüket, azt, hogy képesek céljaik érdekében összefogni, kérni, követelni mindazt, ami megilleti őket, az erdélyi magyar közösséget. „Bebizonyosodott, hogy amikor szükséges, együtt állunk sorfalat a folyosón, együtt várakozunk órákon keresztül, együtt küzdünk azért, amit szeretnénk.”
Az arrogáns rektor és lelkes csapata bármit lesöpörhet az asztalról, ám diákjai kívánságát nem hagyhatja figyelmen kívül. Hiszen az egyetemnek kell szolgálnia a diákok érdekeit, a lehető legjobb tudással felvértezve őket – gyógyítaniuk kell, életeket kell menteniük! –, s nem fordítva, nem a diákoknak kell megfelelniük egy autoriter magatartású egyetemi vezérkarnak. Nem hagyják, hogy semmibe vegyék őket, hangsúlyozzák az orvostanhallgatók, ezért hát támogatni, bátorítani kell őket, hogy folytassák küzdelmüket, hiszen őket nem lehet meg- és félreállítani, mi több, a világban nagy változásokat idéztek elő a sztrájkoló diákok. A marosvásárhelyi fiatalokon a sor, talán megtehetik azt, amire mások képtelenek voltak!
Tiltakozó, ellenkező, felháborodott és megalázott diákjaink most azt is mutatják, van még remény a MOGYE megmentésére. Ezt ők maguk, Ady Endrével így mondják: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”.