„Örvendetes esemény, hogy végre módszeresen, szépen fognak neki egy műemlék rehabilitációjának” – mondta Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója szerda este Csáki Árpád A kézdiszentléleki Tarnóczy–Mikes-kastély építéstörténete című könyvének bemutatóján, amelyet szinte telt ház előtt tartottak a múzeum Bartók Béla Termében.
A házigazda elöljáróban hangsúlyozta, hogy pozitív fordulat következett be az erdélyi, székelyföldi műemlékek sorsát illetően, ugyanis miután évtizedekig nem volt pénz erre, jelenleg az európai uniós konjunktúrában és Magyarország kormányának odafigyelése nyomán egyre több munkát kapnak a történészek, régészek, olyannyira, hogy néha alig bírnak eleget tenni a megbízásoknak. Azonban általában úgy történik, hogy a múzeum megkeresésekor már rég elkezdték a munkálatokat, és ilyenkor ők csak tűzoltást tudnak végezni, mert az értékes leletek egy része már kárba ment. Sokan nem tudják, hogyan kell eljárni egy műemlék rehabilitációja esetében, ezért reméli: ragadós példa lesz Kézdiszentlélek esete. A most megjelent kötetről Vargha Mihály kijelentette: igényesen szerkesztett, a laikusok számára is olvasmányos, gyönyörű munka, amely izgalmas fényképeket is tartalmaz arról, hogyan nézett ki száz éve Háromszék egyik legfontosabb műemléke.
Boér Hunor, a múzeum könyvtárosa elmondta, nemcsak Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényében olvashatunk a kézdiszentléleki kastélyról, hanem például az 1861-es első háromszéki kalendárium egyik írója, Cserey Gábor is ír róla, aki bejáratos volt az akkori háromszéki nemesi körökbe. A szakember fel is olvasott A rengeteg királya című műből, amely nagyon pontos leírást adott egy bizonyos kézdiszentléleki kastélyról, de – mint elhangzott – nem lehet tudni, hogy ez forrásmű-e vagy csupán szépirodalom. „Háromszáz éve kutat a magyar történelemtudomány, de semmit nem tudott előszedni, és akkor Csáky Árpád letesz az asztalra egy ilyen könyvet” – mondta elismerően kollégája, hozzátéve: az elmúlt húsz év tapasztalata nyomán tudja, hogy milyen történészi munkát végeztek korábban a térség feltárásában, mégis meglepődött, hogy ilyen gazdag forrásmunka „ömlik ránk” ebből a kötetből, amelyhez alig lehet szakmailag hozzászólni, mert az ember csak csodálni tudja, és kalapot emelni előtte.
Csáki Árpád először a könyv megjelenésének körülményeit ismertette, mondván, hogy a kötet alapját képező kéziratot Kézdiszentlélek polgármesteri hivatala megbízásából készítette el, és ők gondoskodtak arról is, hogy a tanulmány nyomtatott formában is megjelenjen. Azután röviden ismertette az épület történetét. A források tanúsága szerint a 13. században a magát szentléleki előnévvel író Sándor család lakott a Perkő alatt, ennek a háznak a kibővítése nyomán alakult ki a 16–17. században a kastély. A Sándor család a 16. század elejére férfiágon teljesen kihalt, így kerültek be Háromszékre a Nógrád megyéből származó Tarnóczyak, akik bejelentkeztek az örökségért. Kemény Zsigmond regényének főhőse, Tarnóczy Sára egy Haller grófhoz ment férjhez, de fiatalon öngyilkos lett, édesanyja pedig a Kálnoky családban talált szövetségesre, így a 17. század közepén a Kálnokyak tulajdonába került a kastély. Egy évtizeddel később a Mikes család beházasodott a Kálnoky családba, így az 1670-es évekre az épületnek két tulajdonosa lett. Végül azt is elmesélte a szerző, hogyan hagyták sorsára az épületet, mígnem az 1860-as évekre egészen romos állapotba került. A kastély azért kapta a kötetben a Tarnóczy–Mikes elnevezést, mert róluk igazolható egyértelműen, hogy jelentős építkezéseket folytattak az épületen.
A témát és a települést egy másik megközelítésben mutatta be Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke Szentlélek térképi megjelenítése és nevének változatai az elmúlt 800 évben címmel. A vetített képes előadás azt mutatta meg, miként szerepelt Kézdiszentlélek a térképeken, és neve hogyan változott az elmúlt évszázadokban. Tamás Sándor szerint a valós események legendákkal keverednek a legrégebbi leletekben, de az bizonyított, hogy Kézdiszentlélek területe már a késő neolitikumban lakott volt, és az is, hogy 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is ez a település szerepel Sancto Spiritum néven, amely a befizetés alapján már akkor jelentős lélekszámú lehetett. A térképtörténeti áttekintés után az elnök elmondta, az idei évben a múzeum munkatársai magyarországi segítséget is igénybe véve elkezdenek egy régészeti feltárást a Tarnóczy-kastély körül, és mindnyájan reménykednek abban, hogy mihamarabb újabb részletek is napvilágot látnak a mára már elpusztult épületről.
