Eleve már az abszurd, hogy a majd’ egy esztendeje tisztségben levő kabinet és a két éve hatalmat birtokló koalíció nem volt képes a törvény szabta határidőre, novemberre elkészíteni a következő évi büdzsét. Eleinte egy-két héttel tolódott a határidő, januárban legalább tízszer ígérték meg, hogy immár csak napok kérdése tervezetük bemutatása, míg végül, az első vázlattal a múlt hét csütörtökén, az év első hónapjának utolsó napján álltak a nyilvánosság elé. És ebben a számok valóban jól mutatnak, növekedés mindenfelé, több pénz majd minden ágazatnak, csakhogy, mint a szakértők felfedezni vélik, már a kiindulóponttal gondok vannak, az 5,5 százalékos gazdasági növekedés kivitelezhetetlennek tűnik (már tavaly 4 százalékra csitult a vágtázás, és semmilyen jel nem mutatja, hogy a közelgő világválság árnyékában esély lenne fordítani a trenden), az euró 4,6 lejes árfolyama múltbéli álom és illúziónak hat a tavalyi 5 százalék fölötti infláció után az idénre tervezett két százalék körüli is. Arról már ne is beszéljünk, hogy az egyszerű, nem állami alkalmazott halandók számára már a tavalyi 2685 lejes nettó átlagbér is elérhetetlen, nemhogy az idei évre ígért 3085 lej. Talán ez utóbbi tükrözi legjobban, mennyi köze van a valósághoz mindannak, amit Bukarestben megálmodnak, papíron lehet ennyi, de mit ér, ha a dolgozók tetemes része felét vagy annál kicsivel többet visz csak haza.

A legnagyobb gond azonban az az alamuszi hamisság, ami a hatalom birtokosainak minden tettét, nyilatkozatát jellemzi. A pénzügyminiszter egyenesen forradalminak nevezte a még senki által nem ismert tervezetüket, és sorolta, hogyan lesz mindenki nyertese költségvetésüknek. Aztán, ahogy előkerültek a részletek, kiderül, az önkormányzatok valamelyest több pénzt kapnak (Teodorovici szerint rekord összegű támogatást!), terheiket viszont megsokszorozzák, így aligha éri a széle a hosszát. Nőtt ugyan az autópályákra szánt összeg is, de távol áll a beígért száz kilométerhez szükségestől, legjobb esetben 60–70 kilométer készülhet el. Ahogy szivárognak ki a részletek, egyre nagyobb az elégedetlenek száma, a moldvai képviselők nemmel szavazással fenyegetőznek, mert térségüket ismét mostohagyerekként kezeli Bukarest, szinte naponta távozik egy újabb ember a legnagyobb kormánypártból és már az RMDSZ is bejelentette, a jelenlegi tervezet elfogadhatatlan számukra.
A kérdés most már csak az, gyorsan átnyomják a parlamenten nehezen összetákolt tervezetüket, amíg még megvan a többségük, vagy újabb, akár hetekig is eltartó egyeztetés kezdődik. És egyáltalán létezik jó vagy kevésbé rossz lehetőség ebben a helyzetben, ezzel a kormánnyal?