Úgy tűnik korainak bizonyul a hírszerző szolgálatok öröme az idei állami költségvetésből történő részesedésüket illetően. A büdzséterv nyilvánosságra hozatalát követően nem kellett sokat várni, hogy az ország aktuális fő kormánykarnagya, Liviu Dragnea megnyilvánuljon. Amint arra számítani lehetett, nem simogatással készült a közvetve, de ellenségnek kikiáltott szolgálatok irányába. Ráadásul úgy szúrt oda a nemzetbiztonság lovagjainak, hogy érveivel nehéz úgy vitatkozni, hogy végül ne a titkosszolgákra mutogasson a nép, hogy bezzeg ezeket már a gyerekek egészsége vagy a cukorbeteg kicsinyek sorsa sem érdekli. Dragnea ez alkalommal jól taktikázott, a kormánytagok pedig készségesen fel is sorakoztak a mester mögött, bőszen ígérve: megvizsgálják, miként lehetne gyorsan gyakorlatba ültetni elképzelését. A pártelnök egyébként ezt is rövidre zárta: ha a kormány nem, majd ő a parlamentben megoldja – bocsánat, javasolja. Érdekes adalék, hogy a szocdem nagyfőnökhöz képest, a titkosszolgálati kérdésekben máskor keménykedő Călin Popescu Tăriceanu, a koalíciós partner Liberálisok és Demokraták Szövetsége elnöke most finomabban nyúlt a kérdéshez. Szerinte nem kell kapkodni, és az indokolt költségekre igenis biztosítani kell a forrásokat, csak előtte alaposan meg kell vizsgálni. Elvégre mégsem kéne a „kékszeműekkel” ennyire összeugrani.

Nagy kár, hogy a szocdem karmesteri taktikázás ismét csak porhintés, hiszen némi ejnye-bejnyézésen túl egy körömfeketényit sem visz közelebb a szolgálatok tényleges ellenőrzéséhez – amiről tegnap Korodi Attila RMDSZ-es képviselőházi frakcióvezető elég lesújtóan vélekedett. Nem szolgál magyarázattal arra, hogy miért van szüksége csillagászati összegekre például a belbiztonsági szolgálatnak (évente átlagban 2,2 milliárd lejt meghaladó összegre), ami a romániai helyzethez képest elképesztően túlméretezett (egyes adatok szerint csak a belbiztonság 12 ezer körüli fedett ügynökkel dolgozott 2014 tájékán) apparátus kérdését sem rendezi.

Dragnea legújabb mutatványa sajnos nem több olcsó demagógiánál, alantas néphülyítésnél (az ingyenes D-vitamin mint legfrissebb mézesmadzag), amely egyrészt a saját imázsjavító céljait szolgálja, másrészt egy kisebb koppintás a szolgálatok orrára. Többre nem igazán képes a politikum. Dragnea ötbanis populizmusát mutatja az is, ahogyan az egész elképzeléssel előállt, ismét csak nemzetmegváltói szerepben tetszelegve. Az embernek az az érzése támad, mintha a pártelnök most látná először a készülő költségvetést, majd a nép iránt érzett végtelen szeretettől hajtva elejét veszi az igazságtalan elosztásnak. A gond ezzel csupán annyi, hogy egyrészt gazdagon megtoldott részesedésből faragnának valamennyit, másrészt hogy Dragnea azzal már nem fárasztotta magát, hogy közölje: a Krőzusnak számító Román Hírszerző Szolgálatot rövidítenék-e meg, vagy valamelyik jóval szerényebb kistestvért. Legalább tudja a nép, hány doboz vitaminra futja majd.