Mózes László
Újszerű és határozott családpolitikai intézkedéseket jelentett be vasárnapi évértékelőjén Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök hétpontos családvédelmi akciótervet hirdetett, a budapesti kormány bevezeti a fiatal házasok erőteljesebb gyermekvállalási támogatását.
Július elejétől több intézkedéssel karolják fel a családot alapítókat, például minden 40 év alatti nő, aki első házasságát köti, 10 millió forint (mintegy harmincezer eurónak megfelelő összeg) kedvezményes kölcsönben részesülhet. A törlesztést az első gyermek születésekor három évre felfüggesztik, a második gyermek érkezésekor újból három évre felfüggesztik, és a tőketartozás harmadát nem kell visszafizetni, s ha harmadik gyermek is születik, a kölcsön további részét teljes egészében elengedik. Továbbá azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek, életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó fizetése alól. Az intézkedéssorozat összetett, több pilléren nyugvó kezdeményezés, amelynek eredménye évek, évtizedek múltán lesz érzékelhető, miközben azt is egyértelműsítik, hogy a magyar állam nem a távolról érkező bevándorlók munkaerejére alapozza jövőjét.
Eközben Bukarestben az országos statisztikai hivatal tegnap megerősítette, hogy Romániában 1960 óta tavaly született a legkevesebb gyermek: szám szerint 188 750, míg egy évvel korábban 205 000 újszülöttet összesítettek. Egyértelmű a népességcsökkenési irányvonal, amelynek ellenszerét nem találják, de nem is igazán keresik. Ami a napokban az alanyi jogon járó gyermekpénz kapcsán történt, olcsó cirkusz csupán, hiszen nem az a kérdés, hogy elegendő-e vagy sem az a nevetséges havi 84 lej, hanem hogy miért nem hoznak értelmesebb intézkedéseket, miért nem támogatják jobban azokat, akik dolgoznak, gyermeket nevelnek és nem csupán segélyre várnak.
Ahhoz ugyanis, hogy mifelénk is megnövekedjék a gyermekvállalási kedv, jóval többre van szükség, mint hogy politikai érdekek szerint kétszeresére, avagy háromszorosára növeljék a szóban forgó juttatást. Százötven vagy háromszáz lej önmagában nem oldja meg ezt a problémát. Tervezhetőség és biztonságérzet kellene ahhoz, hogy mérséklődjék a népesség fogyása. S míg Budapesten valós intézkedésekkel ösztönzik a családalapítást és a gyermekek nevelését, Bukarestben politikai vízió híján ezzel alig foglalkoznak.
A statisztikai hivatal népesedési adatai is pontosan igazolják, hogy olcsó szólamokkal, nacionalista és álhazafias pátosszal nem ellensúlyozható a bizonytalanság, a jövőkép nélküli, öncélú politizálás. Eredményes családpolitikához erős gazdasági háttér is szükséges, márpedig ettől távol állunk, s bár szokványos a csetepaté, attól sem lesz jobb a helyzet, ha a jegybank elnöke férfiasan visszavág a kormányfő gazdasági tanácsadójának. Igaz, még az is biztató lenne, ha Bukarestben legalább gondolkodnának a budapestihez hasonló, gyermekvállalást ösztönző intézkedéseken, de a minden mással elfoglalt Dragneáék közül ugyan kit érdekel a szomszéd családpolitikája?
