Az Egyesült Államokban 1920. január 16-án lépett életbe a 18. alkotmánymódosítást jogi formába öntő törvény, amely az ország területén betiltotta „a részegítő alkoholos italok” előállítását és kereskedelmét. A törvénytől megalkotói azt remélték, hogy javítani fog a társadalom erkölcsein és anyagi helyzetén, mert az emberek többé nem szeszre költik majd a pénzüket. A Wilson elnök vétója ellenére életbe lépő jogszabály értelmében a boltok nem árusíthattak 0,5 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italokat, a kocsmáknak és szórakozóhelyeknek fel kellett számolniuk készleteiket.

Az intézkedés a várttal ellentétes hatással járt, mert az alkohol iránti igény nem csökkent, forgalmazását és részben gyártását viszont az alvilág vette át. Titkos lepárlók és raktárhelyiségek épültek, gyors ütemben kialakult a szeszcsempészet, illegális kocsmák nyíltak, az üzletágat a szervezett bűnbandák vonták ellenőrzésük alá. A bandák korábban prostitúcióval, szerencsejátékkal, védelmi pénzek kizsarolásával foglalkoztak, de a szesztilalom kiváló lehetőséget teremtett a még könnyebb pénzszerzésre. A piac felosztásáért ádáz verseny indult a maffiózók között, melynek során nem válogattak az eszközökben, egymást követték a leszámolások.

Chicagóban az olasz és az ír maffia küzdött egymással. A város déli részét uraló olaszok élén Johnny Torrio állt, akinek alvezére és bizalmasa Al Capone volt. A két gengszter sorra tette el láb alól belső vetélytársait, majd miután Torrio 1925-ben egy ellene elkövetett merénylet után visszavonult, Capone lépett a helyébe. A fiatal, de könyörtelen gengszter felmondta a hallgatólagos fegyverszünetet a Chicago északi részét uraló ír maffiával, a következő években hatvannál is több bandaháborúhoz kapcsolódó gyilkosság történt.

Vetélytársával, az ír George „Bugs” Morannal gyűlölték egymást, és szó szerint vérre menő csatát folytattak az illegális szeszpiac felosztásáért. Mindketten gyilkossági kísérletek sokaságát élték túl, egy alkalommal Moran hatautónyi embere nyitott tüzet egy hotelban az éppen ebédelő olaszokra, de Al Capone csodával határos módon sértetlenül élte túl az ezernél is több leadott lövést. Az olasz maffiafőnök viszonzásként Moran alvezérét tetette el láb alól, s amikor ezért Moran 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére, úgy érezte, betelt a pohár.

A bandaháború 1929-ben, a Valentin-napon érte el csúcspontját, a leszámolásban Capone által felbérelt, más városokban ténykedő bűnbandák tagjai vettek részt. Az akció kitervelője Jack „Géppuska” McGurn lehetett, akit személyes bosszúvágy is fűtött, mert nem sokkal korábban Moran két embere megpróbálta meggyilkolni. Február 13-án Moran telefonhívást kapott, hogy alkalmi áron vehet meg egy Detroitból érkező whiskyszállítmányt. Az átadásra másnap délelőtt fél tizenegykor került volna sor a 2122 North Clark Street-i épület garázsában. Emberei időben meg is érkeztek, de Moran késve indult el szállodájából, és a helyszínre érve azt látta, hogy egy rendőrautó kanyarodik az épülethez. Rögtön visszafordult, s ennek köszönhette, hogy életben maradt.

A rendőrautóból kiszálló két egyenruhás és két civil ruhás férfi a garázsban tartózkodó hét embert (akik közül az egyik nagyon hasonlított Moranre, ezért feltehetően össze is tévesztették vele) házkutatás ürügyén falhoz állította, majd revolverrel, géppuskával és vadászfegyverrel csaknem száz golyót eresztett beléjük. Az áldozatok közül hatan az északi banda tagjai, egyikük annak alvezére, a hetedik egy alkalmilag nekik dolgozó szerelő volt. A mészárlás után – mintha rendőri intézkedés történt volna – a két rendőr hátukhoz szorított fegyverrel kikísérte a két feltartott kezű civilt, majd a rendőrautóval elhajtottak.

Korabeli híradások szerint az egyik áldozat még életben volt, amikor a valódi rendőrök megérkeztek, de betartotta a hallgatás törvényét, nem szolgált használható információval. A rendőrségi nyomozás nem sok eredményt hozott. Al Capone floridai villájában volt a kérdéses időpontban, a fél évvel később megtalált egyik gyilkos fegyver, amelyet sikerült egy Fred Burke nevű, Capone által időnként alkalmazott bérgyilkoshoz kötni, nem volt elég a vádemeléshez. Caponét kétszer is beidézték vallomást tenni, de ő beteget jelentett.

A meggyengült Moran hamarosan otthagyta Chicagót, és kisebb rablásokból tartotta fenn magát. 1939-ben pénzügyi csalás miatt csukták börtönbe, ahová újra és újra visszakerült, s a rácsok mögött halt meg 1957-ben. A rendkívül kegyetlen gyilkosságok keltette felháborodás, majd az év folyamán kitört gazdasági világválság az addig sérthetetlennek hitt Al Capone, „az első számú közellenség” helyzetét is megingatta. Először tiltott fegyverviselés miatt csukták le rövid időre, majd 1931-ben 22 rendbéli adócsalás miatt fogták perbe, és kiugróan magas, 11 év szabadságvesztésre ítélték. Büntetése egy részét az Alcatrazban töltötte, ahonnan 1939-ben szabadult, majd 1947-ben bekövetkezett haláláig floridai otthonában, a világtól elvonulva élt. A szesztilalmat az 1933-as 21. alkotmánymódosítás szüntette meg.

A Valentin-napi mészárlás bekerült az amerikai köztudatba. A garázst 1967-ben elbontották, de a helyét mutogatják. A véráztatta téglákat egy kanadai üzletember vette meg, és magas áron elárverezte, több közülük bűnügyi múzeumokban látható. Az eseményről filmek készültek, több regényt is írtak róla. (MTI)