A két hónapos huzavona, maszatolás után a kormány által megszült – és rövid időn belül mások mellett az RMDSZ által is bőszen kritizált – büdzsétervezetet a parlamentben végül nagyrészt igen tetszetősre szabták. Olyannyira, hogy amennyiben sikerül gyakorlatba is ültetni az elképzeléseket, decemberben komoly (helyenként akár példa nélküli) fejlesztéseket, vagy legalábbis jelentős előrelépéseket ünnepelhetünk. Pezsgőt természetesen felesleges bontani – annak ellenére, hogy például az Erdélyhez és ezen belül Székelyföldhöz köthető egyes fejlesztési tételek gazdagon kikerekedtek, és a szociális intézmények fenntartása kapcsán is elfogadható helyzet állt elő.

Az eljövendő tíz hónapban ugyanis még oly sok minden bekövetkezhet – mind házon belül, mind a nemzetközi placcon –, ami akár alapjaiban rengeti meg a konstrukciót, vagy legalábbis tisztességesen megrázza azt. Pár jelből már most sejteni lehet, hogy a kormánypártok „hurráoptimizmusa” idén is indokolatlannak bizonyulhat, elsőként például a gazdasági növekedés becsült szintjét (5,5 százalék) illetően. A nem kis tévedés esélyeit jól példázzák az Országos Statisztikai Intézet által minap közzétett adatok, melyek 2018-ra 4,1 százalékos gyarapodást mutatnak, ami messze elmarad a kormány által tavaly év elején „belengetett” 5,5 százaléktól. Az idei évre ráadásul a szakértők még ennél is halványabb eredményt tesznek valószínűvé. Ne feledjük, hogy az elsősorban importra támaszkodó fogyasztásra (és párhuzamosan javarészt külföldi tőkével létrehozott és fenntartott termelés biztosította exportra) alapozott gazdasági fejlődésről beszélünk, amit, ha a belső mozgásokat még meg is úszná, a legkisebb nemzetközi vagy éppen uniós fuvallat is elég könnyen kibillenthet amúgy is kényes egyensúlyából. Ráadásul előbbiekből már most nincs hiány – gondoljunk csak a gyermeknevelési támogatás forrásai körüli fejetlenségre. Már csak ezek fényében az bizton állítható, hogy egyszerre nagy bátorság és felelőtlenség is, amibe most a kormánykoalíció belement, vélhetőleg pár az EP- és az államfőválasztásokon szavazatra váltható, illetve 2020-ban is hasznosnak bizonyuló népszerűségmorzsa kedvéért is.

Hogy ennek a hazárdjátéknak mekkora lehet az ára, azt most nehéz megsaccolni. A jóslatok 2018-ra is csak részben jöttek be, valahogy végül csak kihozták – és különösebben nem érezték hibásnak magukat az elmaradtakért. Ráadásul az egész büdzséelfogadási cirkusz még nem ért véget, hiszen a törvényt még Klaus Iohannisnak is ki kell hirdetnie. Az pedig eléggé valószínű, hogy az államfő nem hagyja ki e ziccert – már csak a kedvenc állambiztonsági szerveit ért pénzelvonások miatt sem –, és szépen visszaküldi a paksamétát a parlamentnek. Persze nem sok haszonnal, mivel Liviu Dragnea és csapata biztosan nem enged majd a ’48-ból. Ha már tizenkilencre lapot húztak.