Bartha Alpár lapunknak elmondta, hogy több forrásból biztosítják a szerdai vacsorát a rászorulóknak: elsősorban a magyar állam támogatja őket a Bethlen Gábor Alaphoz leadott pályázatok nyomán, ezenkívül sepsiszentgyörgyi, baróti és Homoród menti vállalkozók, vendéglők és magánszemélyek is szoktak felajánlani ételadományt vagy anyagi segítséget. A tavalyi évtől a sepsiszentgyörgyi, kökösi, árkosi, sepsikőröspataki, kálnoki, sepsiszentkirályi és szentivánlaborfalvi nőszövetségek és ifjúsági egyletek is bekapcsolódtak a vacsora- és desszertkészítésbe, az ételkihordást általában a kökösi, kőröspataki és erdővidéki önkéntesek végzik.

Önkéntesek hozzák a meleg ételt

A szerdai menüt – paszulyfőzelék disznóhússal – a kőröspataki unitárius nőegylet készítette, a lekváros csúsztatott palacsinta a sepsiszentgyörgyi nőegylet adománya volt. A vacsorát Tordai Melinda kőröspataki tiszteletes asszony, Szántó Szilvia és Demeter Ácika néni szállította ki, akiket látható örömmel fogadtak a hajléktalanok. Mint mondták, örülnek, hogy segíthetnek a rászorulókon, jó érzés érdek nélkül, tiszta szívből, önzetlenül cselekedni. „Én talán azt szeretem a legjobban a Gondviselés Segélyszervezet tevékenységében, hogy csapatban dolgozunk, melyből senki nem akar kitűnni” – fogalmazott a tiszteletes asszony. Elmesélték, hogy az elején egy kissé bizalmatlanul fogadták őket a hajléktalanok, de látván, hogy jóindulattal közelednek feléjük, barátságosabbak lettek. „Isten mentsen bárkit az ő helyzetüktől” – tette hozzá Szántó Szilvia, aki általában a sofőr szerepét is betölti kiszállításkor.

A csíki negyedi Szing-szing

Lackó Barna, a hajléktalanszállót működtető Máltai Szeretetszolgálat munkatársa elmondta: most már megszokták és várják a szerdai vacsorát a lakók, mint ahogy a hétfőit is, amelyet egy román vallási közösség szolgáltat. A hét többi napján azonban csak saját forrásaikból látják el magukat. Az ételosztáson 28-an voltak bent a hajléktalanszállón. Lackó Barna elmesélte, hogy általában több személynek hozzák a vacsorát, ezért gyakran megmarad étel, amit másnap a délelőtti melegedőben szoktak kiosztani.

Gál József, a szálló egyik lakója saját dobozkájába kérte a vacsorát, mert csak később szándékozott elfogyasztani. Kérdésünkre elmondta, hogy nagyon örülnek ennek a segítségnek, mert miután egész nap kint ülnek a hidegben, a meleg étel nagyon jólesik mindenkinek. Más estéken egy kicsit nehezebb az élet, nem könnyű beszerezni a vacsorát, ő maga például már 1984 óta elvált, a gyermekei Magyarországon élnek, tőlük nem várhat segítséget. Májustól lesz nyugdíja, és reménykedik abban, hogy utána egy kicsit könnyebb lesz az élete. Ha átcsoportosítanánk erőforrásainkat, talán heti két alkalommal is meg tudnánk oldani a rászorulók étkeztetését, de a hosszú távú cél az lenne, hogy több partnert találva minden estére vacsorát biztosítsunk a rászorulóknak – nyilatkozta lapunknak Bartha Alpár hozzátéve: ha bárki segíteni tud, örömmel fogadják.