Ha díszkertünk lakóit nézzük, a talajtakarók a legalacsonyabbak, az évelők magasabbak, a díszcserjék igen változatos méretűek, majd pedig a fák következnek a sorban. A cserjék növénycsoportjai sokféle megjelenésüknek köszönhetően számos funkciót elláthatnak a kertekben a térhatárolástól a háttértakarásig. Helyes metszéssel karbantartva, hosszú éveken keresztül díszíthetik kertünket.
A bokrok metszési időpontját a virágzásuk idejéhez kell igazítani. Ha nem így teszünk, a virágrügyekben lévő virágkezdeményeket levágjuk, így a virágzás mennyiségét jelentősen csökkentjük.
Egyes fajok az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágoznak. Ezeket közvetlenül az elvirágzás után a legjobb metszeni, így az elnyílás után a nyár folyamán fejlődő hajtások biztosítják a következő évi virágzást. Másik csoporthoz, az az évi hajtások végén virágzó fajokhoz tartoznak, a később nyíló díszcserjék. Ezeket metszeni mindig kora tavasszal, a rügyfakadás előtt kell. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dúsan virágoznak majd. Az első csoport cserjéi tehát kora tavasztól az előző évi hajtásokon, az előző nyáron kifejlődött virágrügyekből hozzák virágaikat – legtöbbször még lombfakadás előtt.
A következő cserjéket soroljuk ide: aranyfa (Forsythia), téli jázmin (Jazminum nudiflorum), törpemandula (Amygdalus nana), babarózsa (Prunus triloba), gyöngyvirágcserje (Deutzia scabra, gracilis), jezsámen (Philadelphus coronarius), fűzek (Salix), korai gyöngyvesszők (Spirea vanhouttei), lilaakác (Wisteria sinensis). Ezeket a cserjéket nem szabad tél végén metszeni, ezzel ugyanis eltávolítanánk a már kifejlődött virágrügyeket, melyek tavasszal nyílnának. Ezért ezeket közvetlenül az elvirágzás után, lehetőleg lombfakadás előtt kell metszeni.
A virágaikat az az évi hajtásokon hozó cserjék (lehet hajtás csúcson, oldalhajtáson, levélhónaljban) legkorábban júniusban virágoznak. Ezeket a cserjéket tél végén, a hajtásnövekedés kezdete előtt metsszük. Nem kell félni az erőteljes visszavágástól, hiszen minél jobban megmetsszük a növényt, annál erőteljesebb lesz a hajtásnövekedés, és mivel ezeken hozzák a virágot, ez a dús virágzás alapfeltétele is. Ide tartoznak a következő cserjék: nyári orgona (Buddleja davidii), kékszakáll (Caryorteris incana), fehér som (Cornus alba), mályvacserjék (Hibiscus syriacus), orbáncfű (Hypericum), cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), nyári gyöngyvesszők (Spirea bumalda stb.), hóbogyó (Symphoricarpos), barátcserje (Vitex agnus-castus), trombita folyondár (Campsis radicans), kúszó loncok.
Egyes bokrok csak nagyon kis mértékű beavatkozással metszhetők (vagy feláldozzuk a virágzásukat). Ide azok a fajok tartoznak, melyek jellemzően a két évesnél idősebb fás részeken hozzák virágaikat, mint például a japánbirs (Chaenomeles), júdásfa (Cercis siliquastrum), madárbirsek (Cotoneaster). Ezeket a bokrokat nyugalmi időszakban, tél végén enyhén ritkítsuk meg, és inkább csak a száraz, beteg részeket távolítsuk el.
(Forrás: kép és szöveg ezermester.hu)
