A Szilaj Hagyományőrző Egyesület ebben az esztendőben is megszervezte hagyományos huszárbálját szombaton a Kolcza vendéglőben. A tizedik rendezvényen Fazakas Péter, az egyesület huszár főhadnagya huszárviseletben köszöntötte a meghívottak népes táborát. „Akkor szép a huszár, ha felül a lovára” – olvastuk a huszárnóta-idézetet díszes meghívójukon, és Csűrös István, a kászonújfalusi zenekar prímása tust húzott. Fazakas Péter most sem állta meg, hogy el ne mondja: rendkívüli nemzetközi körülmények között zajlik az ez évi tizedik huszárfarsang is.
Az összekuszált nemzetközi helyzetben nekünk továbbra is egyet kell értenünk azokkal, akik velünk együtt nem tudják elképzelni a nemzetállamok eltűnését, nem tudják elképzelni, hogy a népek sajátos hagyományai és kultúrája egy globalizált kultúrába olvadjon bele, hiszen minden nemzet ragaszkodik saját nemzeti értékeihez. Egyet kell értenünk azokkal, akik a család védelmét, a nemzetek demográfiai megerősödését sürgetik, ebben a küzdelemben mi, székelyek is részt akarunk venni, mi is részei vagyunk ennek a sajátos népességpolitikának.
A huszár főhadnagy bevezetőjében felolvasta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét, majd felkérte Ungvári Barna-Andrást, a Sepsi református egyházmegye espereshelyettesét, hogy szóljon a vendégekhez és adjon áldást a rendezvényre. A lelkipásztor a Zsidókhoz írt levél egyik versére hivatkozva boncolgatta annak üzenetét, és hangsúlyozta: minden embernek – lett légyen civil, huszár, katona vagy éppen vitéz – küzdenie kell céljai következetes véghezviteléért, de ehhez Jézus Krisztus segedelmére is szüksége van, a Hit urának támogatása nélkül meddő marad törekvése. A lelkész a jelen levő vendégsereggel együtt mondta el a miatyánkot, együtt énekelték nemzeti imánkat és a székely himnuszt.
– Egyesületünk következetesen betartotta küldetését, hű volt kitűzött feladataihoz – nyilatkozta lapunknak Fazakas Péter. – Ott voltunk nemzeti ünnepeinken, a március 15-i ünnepségeken, miképpen azon a rendezvényen is, amikor a magyar honvédek 1940. szeptemberi sepsiszentgyörgyi bevonulására emlékeztünk, ott voltunk az őrtüzek lángjainak a fényében a megye határain, az autonómia napján, a doni áttörés emlékező momentumán.
Az esti műsort a Háromszék Táncegyüttes két délceg fiatal legénye nyitotta meg táncával, majd a sepsiszentgyörgyi magyar férfidalárda lépett fel a rendezvény hangulatához igazodó énekműsorával, vezényelt Jakab Árpád. Jó volt látni székely népviseletben a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának zsenge Batyus gyermek-néptánccsoportját, amely erdélyi néptánccsokrot mutatott be. Tánctanáraik: Gáspár Attila és Pózna Gabriella. A huszármozgalom támogatói és rajongói, a Szilaj Hagyományőrző Egyesület barátai ülték körül a megterített asztalokat, körükben az egyesület magyarországi barátaival, akik ilyenkor több napot szoktak Háromszéken tartózkodni, megízlelni a disznótoros székely konyha remek készítményeit. A báli muzsikát a kászoni együttes közel virradatig húzta.
