A legutóbbi kormányülésen titokban elfogadott sürgősségi rendelet több előírása ugyanis mindent megerősít, csak a miniszter alapérvét nem.  Az újabb törvényhozási bravúr sajnos szemet szúróan illeszkedik a vádhatóságok „megszelídítési”, alárendelési folyamatába. Egyértelmű, hogy noha vannak az intézkedések között hasznosak és lényegesek, az új szabályok közül néhány erőteljesen a szaktárca (vagyis az éppen hatalmon lévő politikai párt) irányába billenti a hatalmi ágak közötti egyensúlyt.
Például az ügyészségek legfőbb vezetőinek kinevezése vonatkozásában, azáltal, hogy „felhígítják” a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács szintjén a jelölési eljárást, a szakmai grémiumtól a már jócskán vegyes plénumhoz utalva át a hatáskört, az a helyzet állt elő, hogy bírák (is) kifejtik majd véleményüket a jövendőbeli főügyészekről. Ez pedig ellentmond annak, amit a kormánykoalíció az elmúlt  két évben végig hangoztatott: hogy ideje lenne pontosan elkülöníteni az ügyészt a bírótól. Ráadásként a rendelet megadja a lehetőséget a bíráknak is (akik közül többen ügyészként is tevékenykedtek) arra, hogy főügyészi állásokra jelentkezhessenek. Kérdeznénk: akkor hol is vannak a határok? Talán nem is alaptalan a gyanú, hogy ezekkel az előírásokkal (az időszakos megbízatások időtartamának szűkítése is ide tartozik) a minisztérium alaposan befolyásolni tudja, hogy jó barátok foglalják majd el a korrupció, a szervezett bűnözés elleni vagy éppen a legfőbb ügyészi bársonyszékeket. Nem mellékesen ez a gyanú egyébként a legfelsőbb bírósági felvételi rendszert érintő módosítások kapcsán is felmerülhet.

Toader igyekezetének ijesztő volta ugyanakkor a tavaly létrehozott, az ügyészek és bírák által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyosztállyal kapcsolatos módosításoknál érhető leginkább tetten. A rendelet megfosztja a legfőbb ügyészt az ellenlépések lehetőségétől, és ezáltal jócskán megnöveli az ügyosztály önállóságát. Figyelembe véve, hogy ez a testület már a beindulását követően politikai rendőrségre emlékeztető módon lépett fel, nem alaptalan az aggodalom, hogy végül kizárólag azzá is alakul.

Azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a rendelet ismét titokban került a kormány asztalára. Az sem meglepő, hogy megint sürgősségi rendelettel módosítanak alapvető jogszabályokat – amelyeket ráadásul már többször is átszabtak –, és úgy, hogy már az elfogadást követően több helyen is kilóg a közmondásbéli lóláb. Amivel ismét azokba rúgnak, akik talán hisznek még a jogállamban...