Farcádi Botond
Akár örülni is lehetne annak, hogy hirtelen ennyi román politikus megtanult magyarul. Hogy vették a fáradságot, és pár mondatot bemagolva anyanyelvükön köszöntötték az RMDSZ kolozsvári kongresszusának résztvevőit. Raluca Turcan, Călin Popescu-Tăriceanu, Dan Barna, vagyis a Nemzeti Liberális Párt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége, valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség képviselője is így kezdte beszédét, mintha valamiféle Ki tud jobban magyarul vetélkedőre szólt volna meghívásuk, nem pedig a legfőbb magyar érdekvédelmi szervezet kongresszusára.
A normalitás, az udvariasság, az európaiság, a nyitott szellem, a befogadó magatartás példájaként lehetne értelmezni e kétségkívül barátságos gesztusokat, jóleső érzéssel, büszkén állapíthatnánk meg, mennyire fontos erővé nőtte ki magát az RMDSZ, milyen komoly, megbízható, szavahihető partnere a bukaresti parlamenti pártoknak, hogy lám, pártállástól függetlenül csak dicsérő szavak hangzanak el, és mindenki keresi az együttműködést a Kelemen Hunor vezette csapattal. Lehetne tehát az RMDSZ 29 éves munkájának sikereként, eredményeként elkönyvelni, hogy ily sokan tartották fontosnak magyarul is szólni pár szót.
Csakhogy. Amint alaposabban elmerülünk a román politikusok beszédeiben, csakhamar szembetűnik: az RMDSZ-nek szánt mézesmázos szavak mögött a jól körülhatárolható politikai érdeken kívül egyéb nem nagyon rejtőzik. Többnyire általánosságokat hangoztattak a magyar–román együttélésről, az ország euroatlanti integrációjáról, együttműködésről, némi belpolitikai üzenetet is csempésztek mondandójukba – egyvalami hiányzott csupán: a romániai magyar kisebbség jogainak bővítéséről szóló mondatok, ígéretek, vállalások.
Mindebből pedig az látszik, a bukaresti alakulatok nem annyira a romániai magyar közösség képviselőjeként, hanem olyan pártként tekintenek az RMDSZ-re, amellyel nem árt jóban lenni, mert szükségük lehet rá a parlamenti többség kialakításához. Ez pedig nem sikere, hanem éppenséggel kudarca az RMDSZ-nek. Akkor tudnánk ugyanis maradéktalanul örülni a magyarul beszélő román politikusoknak, ha nem csupán az RMDSZ-t udvarolnák körül pár tucat parlamenti voks reményében, hanem abban versenyeznének, ki tud nagyobb mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar közösség otthon érezze magát Romániában.
A kongresszuson a jövőbe tekintést zászlajára tűző RMDSZ-nek fő céljai között szerepelhetne, hogy érdekeltté tegye a román politikai osztályt a magyar közösség sikerében.
