Hogy vasárnap még alacsonyan állt a hőmérő higanyszála, vagy hogy a házak tetejét és az utcák szegélyét vastagon borította a hó, nem más, mint a képzelet játéka, a farsangoló legények ugyanis szombaton eltemették a telet.
Reggel nyolc óra után a község főterén már gyülekezni kezdenek az eseményre kíváncsiak. Teszik a dolgukat a színes rongyokkal felcicomázott kérincsélő „cigányok”, és felpártolást kérnek. Nem járja, hogy csak egyikük kapjon: ahányan vannak, mind körbeállják az embert, ezért a békesség érdekében jó, ha kis címletű bankókkal vastagon fel vagyunk vértezve, és mindenkinek tudunk bár jelképes összeget adni. A teret betölti a rézfúvósok zenéje, meg lehet csodálni a zord időben is székely ruhát öltő lányokat, és feltűnnek a lovakon ülő menyecskék is – túlságosan nagyra nőttek, válluk széles, mellük sem úgy domborodik, ahogy a lányoké, ejsze, legények azok! –, az esemény csendőrei rendezik a felvonulók sorait, majd a fő szervező, Akácsos Zsolt szólal fel.
A rigmusokba szedett beszédben a téltemetésre érkező víg közönséget üdvözli, és bemutatja a szokást, majd arra kéri a jelenlevőket, hogy a falu körbejárása előtt mindenki ajkáról zengjen a székelyek himnusza.
A menyasszony és a vőlegény, a székely, magyar és a huszárpár, na meg a nagyságos fejedelmünk, Rákóczi és asszonya által vezetett több száz fős sereg első állomása az unitárius parókia, ahol ifj. és id. Kozma Albert lelkipásztorok fogadják az ünneplőket. A tisztségben levő fiatalabb lelkész arra kéri az összegyűlteket, ne engedjenek a modern világ csábításának, hanem éltessék sajátos kultúránkat és az elődök szokásait. Amennyiben így cselekszenek, és boldogulásukat itthon keresik, nem győzedelmeskedhetnek a kereszténység és a nemzeti önazonosságunk ellen törők – jelentette ki.
Az ünneplők a Templom utcán keresztül közelítik meg következő stációjukat, a református lelkészi házat, ahol Barta Attila református tiszteletest nem találjuk otthon, de a vendéglátás mégsem marad el, Akácsos Pál fogadja a vendégeket. Amerre csak elhaladnak, kapuk nyílnak, mosolygós lányok és asszonyok tésztát és szendvicset, a férfiak italt kínálnak, a csendőrök pedig füzeteikbe írják, ki mivel támogatja az este sorra kerülő, általában hajnalig tartó bált. Az általános jókedvnek a bolondkeréken forgó két bábu, Ádám és Évi issza meg a levét: délután fél öt körül az Erzsébet parkban nagy öröm közepette elégetik őket, s velük együtt a télnek is vége.
Akácsos Zsolt fő szervező úgy nyilatkozott, bár a szervezés nem kis erőfeszítésükbe került, jó szívvel vállalták: ez az az ünnep, amelyre az elszármazottak szép számban hazatérnek, testvérek és rokonok találkoznak, a régi barátságok újraélednek, a bálban szerelmek szövődnek, és örömet hoz a léleknek.
