Okos emberek szerint az álmokat csak akkor lehet megvalósítani, ha felébredünk és teszünk valami konkrétat is érte. Sajnos oda jutottunk, hogy csak a jelképek, és nem a rájuk ruházott eszmék számítanak.
A valóság pedig köszönőviszonyban sincs az idealizmus szülte álmokkal. A díszmagyarkodás, a folytonos vádaskodás korát éljük, ahol nem az a lényeg, hogy ki mit tud, mit tesz a közért, hanem az számít, ki milyen látszatot tud kelteni. Lakóhelyemen, Sepsikőröspatakon évek óta észlelem, mit jelent a széthúzás, a buta gőg, az örökös torzsalkodás, a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszéd teljes hiánya, a nem létező bátor kiállás. Azt is tudom, hogy kik ennek az állapotnak az irányítói, kik a haszonélvezői, de főleg kik a vesztesei.
2019. február 16–án egy olyan közösségi élmény valósult meg végre, amely sokáig emlékezetes marad. A Kálnoky Ludmilla Egyesület farsangi báljáról van szó. „Legyenek eggyé kezedben” (Ezékiel 37,17) – ez a prófétai gondolat vallástól függetlenül magyar fogadalom is. Mi, magyarok, bárki próbál minket szétszórni, egymás ellen fordítani, összetartozunk! Üzenet, főként mostanság a káoszba süppedt, hitehagyott Európának. Üzenet a jövőnek! Voltunk, vagyunk és leszünk is, amíg a világ létezni fog. Ezt a prófétai látomást tette számomra élővé ezen az estén lakóhelyem székely-magyar népe, amikor minden társadalmi csoport, minden felekezet tagja egy fedél alatt, egy asztalnál ülve, harsány jókedvvel örvendezett az együttlétnek. Meggyőződtem, hogy mégis él a rendtartó székely falu megtartó szelleme, az összefogás. Jelen levő ifjaink bizonyságtétele meg újból bebizonyította, hogy lehet még magyar jövőt építeni Kőröspatakon, csak mindehhez lélek és hozzáállás szükséges. Azon az estén hitet tettünk együtt, hogy lerázva magunkról az óesztendő összes bántalmát, könnyű lélekkel indulunk el az új esztendő kitaposatlan, de reményt ígérő ösvényein. A remény eszközzé vált számunkra, amely segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángját. Az összetartozás, a kölcsönös megbecsülés maradandó élményét. Közösségünk oly sok pozitív energiával telítődött ezen a rendezvényen, mely képes lesz az új esztendő végéig átsegíteni minden embert egy-egy lelki vagy anyagi nehézségen. Nyugalmat, békét, jövőbe vetett hitet és megtartóerőt adott.
Köszönöm, Sepsikőröspatak!!!
Zsigmond Sándor
