Ünnepélyes keretek között adta át az Év Kutatóhelye 2018 díjakat a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) a múlt hét végén a gyulai városháza dísztermében. Ebből az alkalomból kerestük meg Kocs Jánost, a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Genealógiai Társaság elnökét.
A nívós és megtisztelő elismerő oklevelet három kategóriában osztották ki: a belföldiben a Magyar Nemzeti Levéltár gyulai központtal működő Békés Megyei Levéltára érdemelte ki, a határon túliak körében a Kocs János vezette Erdélyi Genealógiai Társaság, míg az internetes kategóriában Gudenus János magyarországi családkutató vehette át. A népes kutatóközösséget Kónya István, Gyula város alpolgármestere köszöntötte. Az elismerő okleveleket Reicher Péter, a MACSE elnöke adta át, aki elmondta, hogy alulról jövő kezdeményezésként immáron hatodik alkalommal adták át az Év Kutatóhelye díjat. Fontos, hogy a kutatóhelyeken kifogástalan, jó és szívélyes légkör alakuljon ki. A barátságtalan, rideg fogadtatás nagyon megnehezíti a kutatómunkát, a befogadó hangulat éltetője az ilyen fajta áldásos tevékenységnek.
A 2005-ben alakult Erdélyi Genealógiai Társaság az egyházi és állami anyakönyvek feltárásával, fényképes digitalizálásával érdemelte ki a megtisztelő címet. Mint megtudtuk, több mint ezer digitalizált anyakönyv található a társaság adatbázisában, ami óriási segítség azoknak, akik családtörténeti kutatással foglalkoznak. Az erdélyi anyakönyvek másolására ugyanis csak 2007-től rendelkeznek engedéllyel, azelőtt majdnem lehetetlen volt távolba szakadt honfitársaink számára ezek megtekintése, akár kivonatolása is. Az, aki az internetes oldalakon kutatta, érdeklődött háromszéki-székelyföldi felmenői felől, meggyőződhetett arról, hogy Kocs János a legmesszebb menő jóindulattal nyújtott segítséget minden érdeklődőnek. Bölcsesség, tapasztalat és tudásvágy jellemzi mindazokat, akik érdeklődnek családjuk múltja iránt, kutatni akarják családfájukat – hangzott el egyfajta szlogenként a díjátadón.
– Mondanom sem kell, hogy Gyulán szeretettel fogadtak – részletezte Kocs János. Erdélyt Ádám Gábor kolozsvári és egy marosvásárhelyi kutató képviselte, de Szegedről is olyan ismerősök kerestek meg Gyulán, akik velünk akartak találkozni. Sok kedves régi barátunkat üdvözölhettük, többek között ott volt társaságunk kedves támogatója, Hauman Kandel Erzsébet asszony is, akinek ez alkalommal személyesen is megköszöntük irányunkban tanúsított messzemenő nagylelkűségét.
A kitüntetett székelymuzsnai származású Kocs János sepsiszentgyörgyi nyugalmazott elektromérnök. Összesen öten végzik a kutatómunkát. A társaságnak jelenleg harmincegy tagja van. Bizonyára olvasóink is örvendenek annak, hogy az erdélyi családkutatóknak éppen Sepsiszentgyörgy a székhelyük, ahol bárki megtalálhatja felmenőit, akiket az említett anyakönyvek rögzítettek. A Gyulán jelen levő rangos szervező szakemberek megerősítették, hogy a magyar családtörténet-kutatás felfelé ívelő szakaszban van.
Újra eljött – örömünkre – az az idő, amikor szabadon levelezhetünk e témában külföldi rokonaikkal, ami a diktatúra idején tiltva volt, szobánk-előszobánk falán ott gyönyörködhetünk az ősök tettei által kiérdemelt családi címereinkben – tesszük hozzá. Az eredetkutatás mint tudomány valóságos múltmentés, nemzet és nemzedékek mentése, identitástudatunk megerősítésének nélkülözhetetlen alapja.