A személyzet elhagyta az állomást, a napfény nélküli sarkköri tél idején végzett kísérleteik mintegy 80 százaléka automatizáltan folytatódik. A BAS úgy véli, a törésvonal elég messze esik a bázistól, de a biztonság kedvéért jobbnak látták, ha kiürítik a kutatóállomást, mert kockázatos lenne, ha az antarktiszi éjszakában kellene repülőket küldeni a személyzetért. Ez már a harmadik tél, hogy a Halley-t be kellett zárni. A kutatóállomás a Brunt-selfjégen, vagyis a szárazföldről a Weddell-tengerbe nyúló területen áll. A Bruntról időnként jéghegyek szakadnak le, jelenleg egy hosszú törésvonal van kialakulóban, amely egy különösen nagy terület leválásával fenyeget. Azt senki sem tudja pontosan megmondani, hogy ez mikor következik be.

„Az számít, hogy mi történik a törésvonaltól északra, ahol a Halley áll. 15 GPS-állomásból álló hálózatunk van a Halley-t körülvevő selfjégen, innen kapjuk az adatokat egynapos késéssel. Noha a törés mentén délebbre vannak változások, a Halley közelében nagyon kis eltérések láthatóak csak a jégen” – mondta David Vaughan, a BAS tudományos igazgatója.

A Brunt-selfjégen az 1950-es évek óta működik állandó kutatóállomás. Az épületeket többször bővítették, a legújabb létesítmény lábakon és sítalpakon áll, így az egész szerkezet mozdítható. Két évvel ezelőtt a BAS vontatói a tengertől 23 kilométerrel távolabbi, biztonságosabb helyre vitték a bázist. Ez bölcs döntésnek bizonyult, mivel az áthelyezés nélkül a Halley most a törés rossz oldalán állna.

A Halley rendkívül fontos szerepet játszik az Antarktiszon zajló kutatásokban. Szakembereinek mérései vezettek 1985-ben a Déli sark feletti ózonlyuk felfedezéséhez, az állomás jelenleg is folyamatosan figyelemmel kíséri a klímaváltozás jelenségeit, de az Antarktisz belső részeire vezető expedíciók is innen indulnak. A kutatók és segítőik októberben-novemberben térhetnek vissza a bázisra, amikor ismét kisüt a nap a déli félteke sarki telének végén.