Ha húshagyókedd, akkor farsangfarki mulatság Sepsiszentgyörgyön, immár huszonharmadik alkalommal a helybeli Guzsalyas Alapítvány szervezésében. Társ volt a vidámságban a Lajtha László Alapítvány, a Kónya Ádám Művelődési Ház, a Tanulók Háza, a Kincsek, Kincskeresők, Százlábú, Százlábacskák, Aprólábak néptáncegyüttesek és a Vöröskereszt, amelynek udvarán zárult a rendezvény.
Több száz fős társaság indult a Míves Háztól az Erzsébet park széle mentén a főtérre, a színház elé. Kicsik, nagyok, szülők, nagyszülők, tanító nénik vitték kicsinyeiket, tanítványaikat. Aki tehette, valamilyen maskarába bújt vagy álcázta magát. A nagyszámú szervezőseregnek is köszönhetően több példány is megjelent egy-egy állatból. Három medve is volt, igaz, egyik csak bocs, de két igen fejlett állat jócskán ijesztgette a népséget, kecskéből is három akadt, egyik gida, de a más kettő igen magas példány, s egyikük ugyancsak rakoncátlanul, állandóan félreszaladt. A gólya egymagában volt, de szorgalmasan kelepelt, biztosan nagyon várja a tavaszt. Aztán voltak mindenféle népek, menyasszony, vőlegény, bohócok, boszorkák, válogatott cigány legények vagy csupán álarcos gyerekek.
Az idei farsangon is minden volt, ami oda illik: vásár, lakodalom, bábégetés. A főtéri kőszínpadon a muzsikusok zenéltek, Benkő Éva animátorként biztatta a társaságot. Aztán sor került a vásárra. A virgonc kecskét árulta gazdája, mindenféle jó tulajdonságát sorolta, s mint mondta, a tavalyi vásárban vette. Valami vásári furfang lehetett a dologban, vagy nem emlékezett jól a bácsi, mert hát tavaly is kínálta, nem vásárolta a kecskét. De idén is megfejte, bizonyítandó, mily hasznos jószág. Aztán kimúlt az állat, de a gazda szerencséjére csak azután, hogy túladott rajta száz fabatkáért.
Később a társaság visszavonult a Míves Házhoz, a Vöröskereszt udvarán folytatódott a mulatság. Sok-sok muzsika és tánc közepette került egy pap, aki összeadta az ifjú párt, Sztakicsfalvy Zsigát és Tejfölös Mariskát. A vőlegényt alakító lány túllicitálta a papot, hangsúlyozva, vele, mármint társával együtt nem tűr és nem szenved, a menyasszonyt játszó férfiú pedig úgy facsarta a szót, hogy „véle tűrök, alatta szenvedek”.
Aztán már estébe hajlóan elégették a forgószekéren tova- és visszahurcolt, telet jelképező szalmabábukat, de csak azután, miután becsületesen elsiratták azokat. Így már bizonyosan megjön a tavasz is. Főleg, hogy a bolondozás elején a szép napsütésben Benkő Éva megjegyezte: úgy ragyog a nap, hogy egészen biztosan mind az 5800 medve előbújt már barlangjából. Aztán a tűzbe belekiabáltak minden rosszat, amit kaptak és adtak. A rendezvény végén Guzsalyasék temérdek pánkóval jutalmazták a résztvevőket.
