Székház, vármegyeháza, de leginkább könyvtár, méghozzá Bod Péter Megyei Könyvtár néven ismeretes az az épület, amelynek falán emléktábla hirdeti: itt, ebben az épületben hangzott el, hogy Lészen ágyú! És Gábor Áron eme kijelentésével elkezdődött Háromszék önvédelmi harca. Most nem a folytatás, az adott pillanatban a szabadságharcot egymagában vívó kicsiny Háromszék hősiessége írásunk témája, hanem a fentebb említett, Gábor Áron domborművével díszített márványtáblán levő felirat. Mely szerint 1848. november 23-án, Háromszék Honvédelmi Bizottmánya gyűlésén tette volna fogadalmát a székely nemzet hőse.

Nos, a dátum téves. Egyed Ákos professzor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legszakavatottabb kutatója a legvalószínűbb dátumot ugyanazon hónap 16-ájában jelölte meg – erről tartott előadást tavaly november 16-án a Háromszék nem alkuszik emlékévet indító konferencián. A pontos nap azért vita témája a történészek körében, mert az 1848. őszi lázas események közepette senki nem jegyezte le a napra pontos történéseket (különböző naplójegyzetek maradtak fenn, de egyik sem az események középpontjában lévő emberektől), ezeket utólag, akár évek múlva írták le vagy mondták el az azon a bizonyos bizottmányi ülésen részt vevők. Érdekes módon minden visszaemlékező a körülményeket (Gábor Áron fellépése, elhangzott szavai) egyformán meséli el, csupán az időpontra vonatkozóan jelölnek meg más-más napot. Egyed Ákos érvei közt szerepel az is, hogy Orbán Balázs november 16-át jelöli meg, „márpedig ő viszonylag korán, már a hatvanas években, tehát akkor kutatta az önvédelem történetét, amikor az emlékezet még megbízhatóbban reprodukálta a történteket”. A könyvtár falán levő emléktáblát 1958-ban helyezték fel, szövegét (akárcsak az Olt utcai emléktábláét, a kökösi csata emlékművén levőét és a Lábas Ház homlokfalán levőét) Sombori Sándor és Árvay József fogalmazta meg. A kor lehetőségei és követelményei szerint. Akkoriban A Székelyföld leírása mifelénk a tiltott könyvek listáján szerepelt...

És ha már Olt utcai emléktábla, hát, annak is van egy szépséghibája. A márványba vésett felirat azt hirdeti, hogy „E telken állott KIS JÁNOS harangöntő műhelye, amelyben 1848–49-ben a Habsburg-elnyomás ellen szervezkedő háromszéki népfelkelő seregnek GÁBOR ÁRON négy hatfontos ágyút öntött.” Vegyük sorjában. Először is Gábor Áron közvetlen munkatársa nem Kiss János, hanem annak apja, Kiss István volt – ezt Kisgyörgy Zoltán helytörténész tisztázta. Ugyancsak ő – részben néhai Tiboldi Zoltán muzeológus kutatására alapozva, részben a szülei Vár utcai telkén végzett alapásási munkálatok közben talált vas- és bronzsalak, holtszén, cserépedény-töredékek ottlétét magyarázván – úgy véli, a Kiss-féle öntöde a Várgödrében működhetett, az Olt utcai háznál és műhelynél a harangok, illetve a Sepsiszentgyörgyön készült ágyúk utólagos megmunkálása történhetett csupán. De még ennél is érdekesebb, amit Demeter Lajos helytörténész derített ki: az egykor Csutak Vilmos neves múzeumőr és igazgató-tanár által beazonosított Olt utcai ház nem a harangöntő Kiss családé volt, hanem a... harangozó Kiss Istváné. Az a Kiss István, akinek műhelyében „harangmasszából” Gábor Áron négy ágyút öntött Sepsiszentgyörgyön, a Templom utcában lakott, a Martinka-féle ház szomszédságában, közel a Kálvin térhez és egyben az agyaglelőhelyhez, a Várgödréhez.

A kérdés, amelyet e szaktanulmányra alapozott írás elején feltettem, úgy hangzott: kell-e, szabad-e kijavítani történelmi tévedéseinket? Választ én nem tudok adni, a vitát – ha lesz ilyen – a levéltári kutatások mellett a helyszíneken (Várgödre, Olt utca) elvégzendő ásatások dönthetik el. Amelyeket amúgy jó volna elvégeztetni. Hiszen hogyan várjuk el, hogy szomszéd népek elfogadják történelmünket, ha mi magunk sem ismerjük azt pontosan?