Molnár Sándor legújabb túrakalauzát, a Csíki-havasok című könyvet mutatták be szombaton Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. A Határjárók a Kárpátokban sorozat második kötete főként történelmi vonatkozású, a szerző az Úz völgye, Csobányos, Kostelek és Gyimes környékén található határvidéket mutatja be.
A Mária-út erdélyi koordinátoraként mutatta be a csíkszeredai Molnár Sándort felvezetőjében Szász Etelka Zita sepsiszentgyörgyi földrajztanár, hozzátéve: ő az, aki többlettartalmat ad a természetjárásnak, társaival határjáró túrákat kezdeményeztek a Székelyföld keleti peremén, majd létrehozták a Kárpát Gyepű Egyesületet. Rendszerint jeltelen, ismeretlen utakon járnak, követve az egykori határt, s nagy élmény számukra, amikor határhalmokat, lövészárkokat fedeznek fel.
Molnár Sándor könyvéről szólva megjegyezte, a Csíki-havasok című kötet más, mint a többi túrakalauz, elsősorban történelem. A szerző, aki a Hazajárók című televíziós sorozatból is ismert, nem tárgyalja az egész Csíki-havasokat, csak a határvidéket, könyve nagyon gyakorlatias, fűzte hozzá.
A hegyjárás kezdett unalmassá válni, ezért elkezdtük keresni a határhalmokat, oszlopokat, idézte fel a kezdeteket Molnár Sándor. 2003-tól bejárták a Borgói-hágótól a Zsil völgyéig tartó mintegy 800 kilométeres határszakaszt, és tervezik, hogy egy-két év múltán leérnek a Dunáig. „Lassan érett meg a gondolat, hogy kezdjük el összerakni a téglákat, írjuk le a tapasztaltakat” – magyarázta. Tizennyolc kötetet terveznek, a Csíki-havasok előtt tavaly a Fogarasi-havasokról szóló ismertető jelent meg, azt román nyelvre is lefordították, hiszen a határ fogalmát nekik is meg kell magyarázni, valahogy ki kell lépni a Trianon miatt érzett magyar fájdalomból, és ez gyógyítólag hat mind a magyar, mind a román közösségre nézve, ráadásul e téren több nemzetközi példa (osztrák, szlovén, olasz stb.) is ismert.
A Csíki-havasokban bejárt határszakaszokat bemutatva megjegyezte, számukra egy határt jelző oszlop fontosabb, mint egy halom, és ha egy hegy tetején találnak egy betondarabot, annak nagyon örülnek, próbálják megszólaltatni, mert az tartalommal telített. Mindenütt követik a határ vonalát, árkon-bokron keresztül, ha az a patakban húzódik, akkor ott gyalogolnak – magyarázta.
Az a lényeg, hogy egy-egy túra végén mindenik résztvevő kap egy oklevelet, amelyen az áll, hogy a székely határőrök nyomában, három napon keresztül legyőzte önmagát. A határt járjuk, de saját komfortzónánkat is feszegetjük, mert a határhelyzetek erősítenek – vélekedett végül Molnár Sándor, hozzátéve: a sors úgy adta, hogy ez számukra bizonyos fokig zarándoklatot is jelent, fontos, hogy átadjuk, hol találhatóak saját területeink határai.
