Banálisan egyszerű formák fehéren-feketén, minimalizmus, de nyugtalanítóan határozott koncepció és valami különös, leírhatatlan művészi könnyedség teszi jellegzetessé és emlékezetessé Sipos Gaudi Tünde művészetét, akinek legújabb grafikai kiállítása március 8-án, pénteken nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.
Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője rövid köszöntőjében elmondta, hogy a tárlatnak nincs sok köze a nők napjához, de ha már így egybeesett a megnyitó ezzel a jeles nappal, örül neki és boldog nőnapot kíván. Kijelentette, szinte azóta ismeri Sipos Gaudi Tündét, mióta Sepsiszentgyörgyre költözött, majd átadta a szót Pálffy Tibor színművésznek, aki megpróbálta a lehető legszuggesztívebben felolvasva értelmezni is a jelenlévőknek Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész Földi rúnák, égi hieroglifák című eszmefuttatását a művésznőről és a kiállított grafikákról. Az érzékiség és a líraiság puritán világába kalauzolnak bennünket ezek az alkotások, amelynek csendjében drámai háttérhangok is felsejlenek – állítja Gaál. Az esszéíró több irányból is próbálta megközelíteni Sipos Gaudi Tünde művészetét, de csínján bánt a kinyilatkoztatásokkal, talán azért, mert érezte: bármilyen általános jelentéseket is céloznak a szavak, gúzsba kötik a szabad értelmezői fantáziát.