A relikviákkal kiegészült ’48-as tematikájú kiállításon megelevenedik és összeér a múlt és a jelen, az itt látható tárgyak, a negyvenéves fogságából kiszabadított ágyú, a „csak” egy tárca, a „csak” egy kengyel nekünk mind-mind családi örökségünk – hívta fel a nagyszámú hallgatóság figyelmét megnyitóbeszédében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. A két, Sepsiszentgyörgyre visszatérő (2014-ben, a székely nemzet hőse születésének 200. évfordulóján szervezett Gábor Áron Emlékévben egy nagyobb vendégkiállítás részeként már láthatta azokat a közönség) ereklyét az Erdélyi Történelmi Múzeumtól ezúttal a Balassi Intézet – Magyar Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi irodája kölcsönözte, az intézmény vezetője, Szebeni Zsuzsa ismertette a tárgyakat: a világosbarna bőrből készült, piros bőrrel bélelt, többrekeszes tárca papírlapjain Gábor Áron feljegyzései találhatóak, egyik lapján pedig Gábor Áron segédtisztjének, Nagy Sándornak a beírása az ágyúöntő halálának körülményeiről. A tárcát Nagy Sándor adományozta az Erdélyi Múzeumnak 1887 előtt. A díszítés nélküli sárgaréz kengyel egyik oldalán a Gábor Áron, másikon az 1848. 4/11 felirat olvasható, szakemberek szerint a kengyel vagy a kézdivásárhelyi öntőműhelyben készült és a dátum a készítés időpontját jelzi, vagy a dátum egy 1848-as ütközetre vonatkozik, amelyben Gábor Áron is részt vett, és utólag vésték be a névvel együtt. A kengyel 1941-ben került az Erdélyi Múzeumba, szintén adomány révén.

Háromszék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején címmel jelent meg az a vaskos kötet, amely az 1848. március 22-e és 1851. február 21-e közötti időszak forrásanyagából készült válogatást tartalmazza. A dokumentumkötetet Demeter Lajos, Süli Attila és Pál-Antal Sándor történész állította össze. A könyvet bemutatva Pál-Antal Sándor elmondta, Marosvásárhely, Udvarhelyszék és Csíkszék után ez a negyedik forráskiadás, amelyet sajtó alá rendezett, de ez a csúcsa mindannyinak. Nem csak azért, mert a háromszéki események voltak a legszámosabbak, hanem azért is, mert az itteni források maradtak fenn a legnagyobb számban, így a szerkesztés során a legnagyobb dilemmát az jelentette, mi kerüljön be a kötetbe, és mi maradjon ki. Sok forrásanyag már korábban közlésre került, de több csak közben bukkant elő a levéltárakból. Végül azt a megoldást választották, hogy a kötetben található több mint 900 dokumentum mintegy hatvan százaléka eredeti közlésként, a többi a már korábban megjelentek közül a legtöbbet-mondóak válogatásaként kerüljön be. A dokumentumkötet alapmű azoknak a kutatóknak, akik ezzel az időszakkal foglalkoznak, enélkül nem lehet múltunkat feltárni, összegezett Pál-Antal Sándor. A kötet fontosságát kiemelendő, Demeter Lajos dr. Hermann Róbertnek a könyvhöz írt ajánlásából idézve kiemelte: „nem legendákat terjeszt, hanem a tényekre helyezi a hangsúlyt még akkor is, ha ezek az új kutatási eredmények nem mindenben felelnek meg a régi tudásunknak”. Hozzátette, fontosnak tartja ápolni hőseink kultuszát, de a történészeknek az a kötelességük, hogy kiderítsék az igazságot.

A rendezvény további részében Sántha Imre Géza művészettörténész tartott vetített képes előadást a háromszéki ’48-as emlékművekről, szobrokról, ezeket a legkorábban állított eprestetői síremlék történetének ismertetésével kezdte, a sort a tavalyelőtt felállított Berde Mózsaszoborral zárva.