Az esemény egyetlen felszólalója, az Erdélyi Magyar Néppárt széki elnöke, Benedek Erika arról beszélt, hogy mennyire visszaesett azok száma, akik kokárdát tűznek mellükre, és veszik a fáradságot, hogy dicső elődeinkre és tetteikre emlékezzenek. „Autóbuszoszlop ontotta magából az ünnepelni igyekvőket, szívük mellett autóik hosszú sora hozta az embereket ide, sokan gyalog jöttek, és még a mögöttünk álló fákra is tucatjával másztak fel a kíváncsiskodók. Ha most innen, az emlékmű elől szétnézek, azt látom, megfogyatkoztunk, az érdeklődés megkopott, a lelkesültség megcsappant. Nem tolakodnak ma itt a szólni kívánó szónokok sem. Pedig ma ünnep van! A magyar szabadság születésnapja, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott ünnepi köszöntőjében” – mondotta.

A megyeitanács-tag a márciusi ifjak és a forradalom hőseit méltatta, majd az 1848-ban megfogalmazott 12 pont napjainkhoz igazított változatát ismertette: szükségünk van autonómiára, fejlett falvakra, jobb utakra, korszerű iskolára, kistérségi ügyekben intézményi összefogásra, fontos kérdésekben hallgattassék meg a nép, és élhető jövőre szülőföldünkön.

Főhajtás a Diákdombon

Barót főterén mazsorettek vonultak fúvószene mellett és hagyományőrző lovasok csatlakoztak a Diákdombon szervezett ünnepséghez. Lázár-Kiss Barna András polgármester elődeink áldozatvállalását emelte ki: bár tudták, mit kockáztatnak, tisztában voltak azzal, hogy elveik miatt akár életüket is veszíthetik, mégsem hátráltak meg. „A márciusi ifjak és az őket támogatók gyorsan növekvő tábora hamar megértette: eljött az idő a cselekvésre, az elnyomók hatalmának megtörésére, az elmaradott viszonyok felszámolására. Az elkövetkező napok, hetek, hónapok eseményei igazolták elhatározásukat, sőt, történelmi érzékük igazságát. Utólag is bebizonyosodott, hogy az akkori cselekedetek a magyarság történelmének egyik legdicsőbb, szívünkhöz talán legközelebb álló korszaka lett. Tudjuk, ismerjük ifjú forradalmi hőseink nevét, ismerjük tetteiket, cselekedeteiket. Mondhatom egy mondatban: március tizenötödike az a nap, amikor tisztelgünk, fejet hajtunk nagy tetteket megvalósító, nagy történelmi személyek előtt” – mondotta. A baróti elöljáró a ma felelősségének nevezte a valódi, megoldásra váró kérdések felismerését és azok megoldását.

Élhető Erdővidéket

Balogh Attila Márton, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét tolmácsolta. Demeter László muzeológus az erdővidékiek és háromszékiek elszántságát emelte ki, mondván: azokban a márciusi napokban egyként válaszolt a székelység, és állt hadba, hogy szabadságunk kivívásához valamiképpen hozzájárulhasson. „Háromszék népe egy emberként mozdult meg és ragadott fegyvert, ágyút öntött, hadianyagot gyártott, az asszonyok egyenruhákat varrtak, zászlókat is, és Háromszék megvédte magát. Kezdetben egyenlő volt a küzdelem, mert a császári csapatok egy harcedzett székely haderővel találták magukat szembe a Bodzai-szorostól Rikáig mindenhol, ahol diadalmenetben való behódolást képzeltek el.

A különbség az volt a két ármádia között, hogy míg elődeink a családjukat, házaikat, megélhetésüket védelmezték, addig a császári seregek a Habsburg Birodalom egy távoli területét gondolták behódoltatni. Emiatt volt erősebb a háromszéki sereg. És azért, mert olyan vezetők álltak az ügy élére, mint Gábor Áron, aki a nélkülözhetetlen ágyúkat öntötte legelőször Bodvajban, mint Berde Mózsa, Gál Sándor, Horváth Ignác, Zathureczky István, Beke József, Turóczi Mózes és még sokan mások.” Demeter szerint ma sem kíván közösségünk egyebet, mint azt, amit elődeink: legyen béke, szabadság és egyetértés. Nincs részünk bennük, mert támadják nemzeti jelképeinket, büntetnek miattuk, szörnyülködnek, hogy idegen ország zászlóit lobogtatjuk, szülőföldünket úgynevezett Székelyföldnek mondják. „A mi feladatunk az – mondotta Demeter László –, hogy úgy éljünk, úgy dolgozzunk, hogy Erdővidék élhető legyen, s gyerekeink ne akarjanak elmenni, a kivándorlók viszont jöjjenek haza.”