Akiket valamelyest érdekel a helytörténet, azt is tudják, volt egy időszak, amikor nem volt ott. Hogy ez hogy s mint történt? A szobor Tornay Endre András korai alkotása, őt a szakirodalom magyar szobrász- és éremművészként tartja számon. Pedig jó székely volt – mindhalálig. Zetelakán született, Kolozsváron végezte az egyetemet, onnan került Sepsiszentgyörgyre. Hogy miért épp ezt a vidéki kisvárost választotta, holott kihelyezése Nagyváradra szólt? Mert itt akkor, az 1970-es évek elején nagyon megpezsdült az élet. De ez már történelem, ne is merüljünk bele. Lényeg, hogy szobrászunk szabadúszó volt, ha alkotott – és nagyon hajtotta a vágy, hogy a benne levő óriási energiát levezesse –, hát a maga szabályai szerint tette. Legendába illő jelenése Sepsiszentgyörgyön: nem munkahelyet kért, hanem egy szobát, ahol meghúzza magát, ételt és követ. Sok követ. Szerette a monumentális alkotásokat. Erről tanúskodik a sportcsarnok előtti szobra is. Torzó madonna – talán ez lehetne a legráillőbb cím. Aztán megfaragta a véczeri ’48-as emlékművet 1974-ben, és rá két évre elhagyta Romániát. Kénytelen volt: itt beszűkült körülötte a tér. Ott világhírű szobrásszá lett.
Nem sokkal áttelepülése után első sepsiszentgyörgyi köztéri alkotását, a Torzó madonnát is eltávolították helyéről. Legfőképpen azért, mert egy disszidens művésznek még az alkotásait sem tűrhette a rendszer, de a döntésben az is szerepet játszhatott, hogy a meztelen női alakot sejtető alkotás nem felelt meg a szocialista erkölcsnek. Száműzték tehát a gyanús szobrot, szerencsére nem a szemétdombra, hanem a múzeum udvarára. Onnan került vissza 2007-ben eredeti helyére – bár nem eredeti formájában. A madonnát ugyanis lefektetve helyezték kőágyára, holott az eredetileg állt a talapzaton.

Fotó: azopan.ro / Adományozó

A visszaállítás történetét Sylvester Lajos írta meg: a szobor helyretételére kivezényelt munkások álló pozícióban akarták rátenni a felső kőtömböt a talapzatként szolgáló alsóra, de az sehogy sem akarta megtalálni akként az egyensúlyi helyzetét. Akkor szalasztottak Sylvester Lajos után, mert valakinek eszébe jutott, hogy – mint annyi más szobrot Háromszék-szerte – ezt is ő állíttatta. Sylvester Lajos meg – és azt már senki nem tudja megmondani, milyen sugallatra – rögvest odaszólt a darukezelőnek, hogy fektesse csak le, úgy kell a testnek lennie az aljzaton. És valóban, a kőhölgy szépen belesimult az elnagyolt derékaljba. Így pihen azóta is – és most már maradjon is így, ez a történelmi tévedés bocsánatos bűn.

Vannak, akik emlékeikre hivatkozva amellett kardoskodnak, hogy állania kellene a madonnának. Tényleg állt: egy 1978-ban készült fényképen, amely a Sütő András szerkesztette Új Életben jelent meg, jól látható. A fénykép egyébként az azopan.ro online fotóarchívumában megtalálható, és ha már itt tartunk, hívjuk fel a figyelmet erre a kezdeményezésre: célja átmenteni és elérhetővé tenni az utókor számára az analóg fotózás értékeit, vagyis emlékeinket. Sepsiszentgyörgyről, Háromszékről egyelőre nagyon kevés fénykép került be a virtuális fotóalbumba, talán jó volna, ha fotográfusaink, fénykép- és képeslapgyűjtőink ezt a lehetőséget is szem előtt tartanák, és ha idejük engedi, gyarapítanák az azopan állományát. Az önkéntesség legnemesebb értékét szolgálnák: múltunk vizuális bizonyítékának közzétételét.