A népszavazás témája a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége lenne. És ki ne akarna igazságos igazságszolgáltatást és korrupciómentes országot?! Már el is tudom képzelni, milyen kérdések szerepelnek a népszavazási íveken. Például: egyet­ért-e ön azzal, hogy tovább folyjon a Laura Codruţa Kövesi által olyan jól végzett, véres leszámolásokkal tarkított korrupcióellenes harc? Vagy szeretné-e, hogy a hatékonyabb bűnüldözés érdekében mindenkit lehallgassanak a titkosszolgálatok? Esetleg feltehetnék azt a kérdést: egyetért-e azzal, hogy kisebb lopások esetén levágják a delikvensek egyik kezét, nagyobbak után mindkettőt? Vagy megkérdezhetnék, hogy a hatalmas korrupciós ügyek nyomán szerzett magas állásokba jutás helyett halálbüntetést szabjanak-e ki a delikvensre, és például miniszteri bársonyszék helyett villamosszékbe ültessék?
Viszont a népszavazásig feltétlenül tisztázni kell a korrupció fogalmát. Ugyanis miniszterelnök asszonyunk, Viorica Dăncilă, amikor az európai szocialistákkal találkozott, és felrótták neki a hazai korrupciót, azt mondta, hogy nem is igaz, Romániában nincs is korrupció. Csupán arról van szó, hogy – kulturális értelemben – másképp köszönnek meg valakinek valamit. Ismeri ő azt a történetet, amikor az orvos meggyógyított egy súlyos beteget, aki azt mondta, azt sem tudja, hogyan hálálja meg a doktor úrnak, amit érte tett. Mire az orvos azt válaszolta: kérem szépen, amióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, ez nem probléma. Dăncilă asszony szerint a csúszópénz ugyebár csak egy kis figyelmesség, ami a román kultúra része. És azt nem üldözni kellene, hanem a világörökség részévé lehetne tenni, romanikumként.
Miután sikerül tisztázni a kultúra és a korrupció közötti finom összefüggéseket, Iohannis meghirdetheti a népszavazást. Sőt, a szociáldemokraták már azt pedzegetik: azért, hogy az elnöknek elég ideje legyen felkészülni a népszavazásra, április végén felfüggesztik, biztosítanak neki harminc nap vakációt, ezzel felmentve őt a nagy nagyszebeni uniós összeröffenésről is.
Mi több, május 26-án lehetne még egy másik népszavazás is – Iohannis leváltásáról. Így aztán jól megmozgatnák a szavazókat, és a részvétel akár 99,99 százalékos is lehetne. Mert arra elmennének az ellenzéki pártokat kedvelők, akik a mostani kormányon levőkön akarnának ütni egyet, de részt vennének mások, aki meg szeretnék buktatni Iohannist. Így a népszavazás érvényes lenne, nem úgy, mint amikor hiába szavazott a jó nép nagy többsége Băsescu ellen, mégsem sikerült lefordítani trónjáról. Szintén népszavazás döntött arról, hogy a parlamenti képviselők száma háromszáz legyen, de azt a döntést sem ültették soha gyakorlatba.
Lehet, hogy a következő is hiába lesz érvényes, annak eredményét is sohanapján érvényesítik. Pedig Ludovic Orban is nagyon szeretné a népszavazást. Benne hirtelen feltámadt a magyar virtus, és a bukaresti néppárti csúcstalálkozón végső rohamra szólította szárnyas huszárait. Az igaz, hogy ő nem a magyar, hanem román huszáraira gondolt, és felidézte, hogy Bécs elfoglalását a lengyel szárnyas huszárok egy lovassági rohammal akadályozták meg. Most Orban csatakiáltása végső rohamra indította huszárait, Rareş Bogdannal az élen, és így nagy fölénnyel fogják nyerni a Brüsszelért folytatott EP-s harcot is. Az előőrs már Laura Codruţa Kövesi személyében ott van, és ötödik hadoszlopként siet majd Orban huszárjainak segítségére.
Iohannis bizonyosan teljes hazafiúi mellszélességgel melléjük áll, és akkor „csaknem biztos”, kiírhatjuk a határainkra, hogy ez egy korrupciómentes ország.
No, de mi lesz akkor a román kultúrával?