Miután a megyei könyvtár részéről Lőrinczi Dénes történész köszöntötte a jelenlévőket, Demeter Sándor Loránd székelyderzsi unitárius lelkipásztor, a lovas zarándoklat egyik vezetője az esemény szellemiségéről mondott pár gondolatot. Elmesélte, a kétezres évek elején, még sepsiszentgyörgyi segédlelkész korában kezdték el szervezni a Kerékpáron Isten országáért elnevezésű, több száz kilométeres biciklitúrákat, aztán 2010-ben a kerékpárt lóra cserélte, 2018-ban pedig Kelemen Levente oklándi lelkészkollégájával kitalálták, hogy a vallásszabadság évfordulója alkalmából lóháton is szerveznek egy hasonló emlékutat, amelyben a mozgás összekapcsolódik a hittel, és amelyet a különböző erdélyi felekezetek képviselőivel közösen járnak végig. Hangsúlyozta, azért nevezték zarándoklatnak ezt a Székelyderzs–Bözöd–Mezőzáh–Torda–Szind–Székelykő–Nagyenyed–Vízakna–Fogaras–Olthévíz–Oklánd útvonalon szervezett lovas túrát, mert elsősorban nem a teljesítmény volt fontos, hanem az, hogy emlékeztessenek az egykori jeles történelmi eseményre, és ezzel egy időben egy belső, hitbéli utazást is átéljenek a közösen eltöltött két hét során.

A Simó Csaba és Magyari Tekla által készített ötvenperces dokumentumfilm elsősorban nem azzal a céllal született, hogy pontosan felidézze, dokumentálja a lovasok által bejárt útvonalat, inkább az események hangulatát, lelki töltetét próbálta megidézni a filmvásznon. Mint megtudhattuk, a zarándoklaton 15 lovas vett részt, akik szinte végig esős időben haladtak, de minden szálláshelyen nagy szeretettel és terített asztallal várták őket, további útjukra pedig Isten áldását kérték a helyi lelkipásztorok. A hosszú utazás ló- és emberpróbáló volt, többen kisebb-nagyobb baleseteket is szenvedtek, de közös erővel minden kihívást sikerült legyőzniük, és egyre jobban összekovácsolódott ez a 9-től 57 évesig minden korosztályt képviselő társaság. Mint többen is megállapították a filmben, a gyermekek viselték a legkönnyebben a megpróbáltatásokat.

A film után a zarándokúton részt vevő több lovas is megosztotta személyes emlékeit a hallgatósággal. Beszámolóikból kiderült, hogy a sok eső és állandó fülledt levegő miatt komoly gondjaik adódtak, mert felpállott az állatok bőre a nyereg alatt, de a kellemetlenségekkel együtt ez a két hétig tartó együttlét a természetben, a Tordai-hasadéknál vagy a Székelykőn való lovaglás olyan nagyszerű élményeket jelentett számukra, amelyekhez foghatót eddig még sohasem éltek át. Az egyetlen magyarországi résztvevő elmondta: számára az volt a legnagyobb élmény, hogy lelkileg ennyi­re közel kerülhetett erdélyi bajtársaihoz, akikkel éjszakánként az asztal mellett ülve jókat beszélgettek a szórványvidék sorsáról, gyermekeik jövőjéről. Végezetül a szervezők elárulták, hogy további hasonló lovas túrákat is terveznek, de azok során is elsősorban a hit útját szeretnék végigjárni.