Farkas Réka
Amikor egy közösséget, egy települést, térséget évtizedeken át elhanyagolnak, büntetésből vagy hozzá nem értésből nem fejlesztenek, akkor számítani lehet arra, hogy robban a bomba, mégpedig váratlanul, egy olyan ügyben, aminek jóformán semmi köze mindehhez.
Ez történt Baróton, Erdővidék központjában, amely mostohagyermekként soha nem kapta meg azt, ami megilletné. Hol azért, mert renitens módon ellenzéki polgármestert választottak, hol azért, mert az RMDSZ-es túl szelíd harcolni értük, és talán meghaladja a feladat. Barót lemaradt nagyon, és az ott élőknek elegük van abból, hogy utaik járhatatlanok, iskolájuk romokban, semmilyen téren nem tapasztalnak előrelépést. Pedig láthatják, pár kilométerrel arrébb egy ügyes polgármester csodákra képes, Háromszék más városai pedig összehasonlíthatatlanul előrébb járnak.
Baróton robbantak tehát az indulatok, de sajnos olyan ügyben, amely méltatlan a lázadásra. Bármennyire próbálják szépíteni a hirtelen egy emberként felhorgadó szülők, tanárok, céltáblájukra nemcsak a város és megyevezetés került fel, hanem azok a gyermekek is, kiknek odaköltöztetését meg akarják akadályozni. Ürügy csupán ez, de nagyon elkeserítő, rossz ürügy, lehangoló bizonyítványt állít ki az egész közösségről, még akkor is, ha nagyon sok mindenben igazuk van. Minősíti azokat a helyi politikusokat is, akik hét megyei tanácsülésen semmi kivetnivalót nem találtak a tervben, ám amikor szembesültek a helyi elégedetlenséggel, hirtelen a mozgalom élére álltak, hátha egy kis politikai tőkét kovácsolhatnak. A néppárti képviselő „igazságra ébredése” (pálfordulása) semmivel sem különb, mint az RMDSZ-esek több évtizedes nemtörődömsége.
Egy közösség fellázadt, és már nem használnak az érvek, nem a józan ész diktál, csak azt tudják, ha fene fenét eszik is, végre érvényt szereznek akaratuknak. Nem számít, kin csattan az ostor, kit büntetnek, bélyegeznek meg, akár egy faltörő kos, haladnak előre, irtva maguk körül mindent, ami érző, emberi. Hiába ígérget már bármit a polgármester, fölöslegesen vázol befektetési terveket a megyeitanács-elnök – meghallgatni sem hajlandóak.
Sok szennyet hozott felszínre a baróti ügy, és áldozatai az oltszemi gyermekek. Politikusok játékainak, a felnőttek tehetetlenségének, butaságának, önzésének áldozatai. Rajtuk csattan az ostor, azokon, akiket a sors így is többszörösen sújtott, azokon, akik nem tehetnek semmiről. A baróti lakossági fórum hangulata alapján immár nemcsak hiba, egyenesen bűn lenne őket ebbe a közösségbe költöztetni.
A tanulság? Talán annyi, hogy minden politikusi ügyeskedés, taktikázás dacára a bomba egyszer felrobban... És lerombol, elpusztít maga körül minden emberit.
