Ez is bizonyítja, egyre nagyobb az igény az efféle kikapcsolódásra, feltöltődésre, mozgásra, erdei sétára, túrázásra, szaladásra, kerékpározásra. Jó látni e sokaságot és jó ismételten tapasztalni, hogy otthonunk közvetlen közelében szerethető, meghitt környezet található. Jóval nagyobb érték ez, mint gondolnánk, hiszen milliók szeretnék, hogy városuktól, településüktől kőhajításnyira ilyen környezettel büszkélkedhessenek.

Csakhogy alig ér véget e remek vasárnapi erdei séta, vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek arra figyelmeztetnek szintén itt, Sepsiszentgyörgyön, hogy a lehetséges medvetámadások miatt vigyázni kell a hagyományos erdei kikapcsolódással, mert a nagyvad egyre komolyabb veszélyt jelent. A sokasodó, települések közelébe húzódó fiatalabb egyedek viselkedése is megváltozott, három éve nem vadásznak rájuk, nem ismerik ezt a fajta fenyegetést, s jóval nagyobb veszélyt jelentenek, mint gondolnánk. Nem csupán a vidéken, az erdők szomszédságában élők, de azok sem lehetnek nyugodtak, akik túráznak, gombásznak, sátoroznak. Mi több, az is elhangzik, befellegzett az efféle kikapcsolódásnak, legbiztosabb, ha gyermekeinket el sem engedjük kirándulni.

Nem elég tehát, hogy falun élők gazdaságait folyamatosan tizedeli a medve – gyűlölik is emiatt a különben értékes, szigorú védettségű nagyvadat –, már azokat az időket is siratni kell, amikor szinte bárhol lehetett túrázni, sátorozni? Mi több, már ott tartunk, hogy ha piknikezni indulna valaki egy közeli tisztásra, arra is ügyelnie kell, hogy kosárba csomagolja finomságait, mert bizony jöhet a mackó, s oda mind a jó falat, mind a mulatság.

Vészhelyzetről beszélnek a vadgazdálkodással foglalkozó szakemberek, s vélhetően nem alaptalanul teszik. Kétségbeesett segítségkérést fogalmaznak, kérik a hatóságokat, ne kezeljék szenvtelenül, érzéketlenül a kialakult helyzetet, tartsák be a törvényes előírásokat, mert eddig semmit nem tettek a veszélyeztetett lakosság javainak, életének védelméért.

Súlyos szavak, melyekre ellenérveket elég nehéz felsorakoztatni. Ha netán újabb tragédia történik, senki sem mondhatja, hogy nem szóltak időben. Ám eközben azt is rögzítik, természetesen büszkék lehetünk arra, hogy térségünkben sikerült megőrizni egy jó minőségű medveállományt, ám a mostani helyzet már aggasztó, vadgazdálkodás vadászat nélkül elképzelhetetlen. Ugyanis túlszaporodott és stresszes a nyolc-kilencezer egyedre becsült populáció, s az igazi bajok csak ezután következnek, miután véget ér a hegyekben a téli időszak, s élelem után indulnak a barnamedvék.

Ha 2016 óta – akkor 6400–6500 fősre becsülték számukat – kétezer példánnyal gyarapodtak a barnamedvék, az évi 8–9 százalékos növekedés középtávon is beláthatatlan következményekkel jár. Elég a tusnádfürdői vagy a Szent-Anna-tó környéki medvék randalírozására, kukázására gondolni, de hasonló a helyzet például a Prahova megyei Buşteni-ben is, és ez csak a jéghegy csúcsa. Igen összetett problémával állunk szemben, melynek elfogadható megoldásához számos szempontot, köztük a természetvédőkét is mérlegelni kell, ám ebben a pillanatban a medvekérdés mindenekelőtt társadalmi és biztonsági problémát jelent. Hiszen elfogadhatatlan és tarthatatlan, hogy falun élőket és erdőkön, hegyvidéki legelőkön barangolókat egyaránt veszélyeztessen.

Abszurd és felháborító, hogy miközben egy kárpáti barnamedve eszmei értéke Romániában 40 ezer euró, egy medve által elpusztított embernek nincs értéke. Ha valaki engedély nélkül végez egy medvével, büntetőeljárás vár rá, illetve le kell pengetnie az említett összeget, ha viszont a medve támad valakire, hát az pórul járt. Ez képtelenség, soha, semmilyen körülmények között nem fogadható el, hogy a medve értékesebb legyen az emberi életnél! Miként az sem fogadható el, hogy növekvő biztonsági kockázatot jelentsen, nem csupán falvakon, tanyákon, hanem újabban városban is. Nemrég Sepsiszentgyörgyön a strand körül is bolyongott egy példány, vélhetően egy éjjeli, hajnali találkozás a városi mackóval egy megrögzött állatvédőnek sem jelentett volna élményt.

E súlyos probléma gyors megoldást kíván, s miként ehhez az áldatlan helyzethez egy elhibázott politikai döntés vezetett – 2016-ban a környezetvédelmi minisztérium a természetvédők nyomására tiltotta meg a medve vadászatát –, a korrigáláshoz szintén politikai akaratra és gyors, felelős döntésre van szükség. Nincs idő töprengésre, vég nélküli vitázásra, merengésre, halogatásra, a medvék ráérős számolgatására. Ha ugyanis az érintett felek nem rendezik megnyugtatóan a medvekérdést, a gondok tovább sokasodnak, és az erdőben vidáman masírozó gyermekeket is csupán fényképeken fogunk majd látni.