Rendkívüli újítással kezdett kísérletezni egy Kézdivásárhely melletti tejfeldolgozó. Kovászna Megye Tanácsának útügyi osztályával együttműködésben egy új, kettős hasznú megoldással próbálkoznak. Az innovatív megoldás egyszerre jelent költségcsökkentést a vállalatnak, és használja kreatív módon a megyei infrastruktúra egyedi adottságait.
Mint azt Keresztes Vazul, a tejfeldolgozó innovációs osztályvezetője lapunk érdeklődésére elmondta, az országos bürokráciába belefáradt megyevezetés képviselői keresték meg őket azzal a kéréssel, hogy együttműködési program keretében próbáljanak megoldást találni arra a problémára, amit a megyei utak egyre gyatrább állapota jelent a térségben. Mint elmondta, leültek, osztottak-szoroztak, hánytak és vetettek, arra a felfedezésre azonban, amire végül jutottak, senki sem számított.
A módszer lényege – ismertette lelkesen Keresztes – a tejfeldolgozás egyik hagyományos módszerének továbbgondolása. Biztosan vannak, akik készítettek otthon vajat hagyományos eljárással, vagy látták gyerekkorukban, ahogy a nagymama tejfölből ízletes kencét köpül. Ezt a technikát gondolták újra és ültették át a huszonegyedik századi Székelyföld körülményeire.
Rájöttünk, hogy nem kell mást tennünk – újságolja az osztályvezető –, mint tejfölöző berendezést telepíteni minden tejbegyűjtési pontra. A gyárba induló autóra már csak a lefölözött tejszínt pumpáljuk fel. Mire a szállítmány a kézdigödörösi feldolgozóba megérkezik, a csomagoló gépsorra már csak az elkészült vajat kell leüríteni. Minőségellenőreink szerint az így készült vaj minősége nyugati importáruéval vetekedik, azt a rázást, amit a megye sajátos útviszonyai között a szállítmány megkap, gépi köpüléssel szinte lehetetlen előállítani, mondja Keresztes Vazul. A jelenleg elérhető köpülő berendezések közül legkevesebb százezer euróért lehet kapni olyan teljesítményű gépet, ami mindhárom mozgástengely irányában (vízszintesen, függőlegesen és keresztirányban is) hasonló erőt tud átadni a vajjá köpülendő tejszínnek.
Az innováció iránt értesüléseink szerint intenzíven érdeklődnek nyugati, köztük német feldolgozók is. Keresztes Vazul azonban bizakodó aziránt, hogy a felfedezés (és annak haszna) megmarad a megyében. Ezt a találmányt senki nem tudja elvenni tőlünk! – mondja nevetve. Busásan megfizették, s kísérletképpen kivittünk Németországba egy autót. Járattuk az itt megszokott távolságon, de a tejszínnel semmi nem történt. Próbáltuk hosszabb úton, hátha úgy sikerül, semmi. Végül egy kolléga Münchentől Hamburgig ment a tejessel s vissza. Jövet még szlalomozott is az autópályán, de így sem sikerült azt a minőséget hozni, mint itt két falu között. Valami lehet a tejjel, valami olyan minőség, amit csak az itteni állattartás, az itteni legelő tud – mondja Keresztes –, már a regáti megyékben sem olyan a vaj, ami lesz, mint idehaza.
A váratlan felfedezést örvendetesnek nevezte Kovács József, az innovációs partner útügyi hivatal képviselője is. Tele már a hócipőnk az útjavítással, Bukaresttel, az egész zűrzavaros helyzettel – mondja. Politikai döntés született, hogy olyan kilátástalan vállalkozásba, mint az útjavítás, következőkor akkor kezdünk majd, mikor a megye elnyeri végre pénzügyi autonómiáját. Addig inkább arra figyelünk, hogy minél jobban kihasználjuk az adottságokat. A megyei tanács nemrég elindult vesekő-eltávolító szolgáltatása, mobilmasszázs-programja és az ország legintenzívebb csapatösszerázó kirándulásai mellett ez az innováció középtávon európai szinten is versenyképessé tudja tenni a megye gazdaságát, biztos alapokra tudja helyezni a helyi tejtermelők, feldolgozók megélhetését. Semmi szükség alacsony bért fizető feldolgozóiparra, ipari parkokra, mikor ilyen kis befektetéssel ekkora hozzáadott értéket lehet termelni – összegezte Kovács. Nem hallgatta el azonban a nehézségeket sem: mint minden helyi adottság, a háromszéki vaj is csak úgy értékesíthető, ha a gyepűkön túlról hoz profitot a megyébe.
Erre azonban még keresik a megoldást. Bár a kézdiszéki utakon köpült vaj messze földön híres, a megyéből való elszállítása jelenleg még aligha tekinthető megoldottnak. Egyelőre napelemes hűtődobozokkal felszerelt öszvérkaravánok szállítják a vajat egy brassói átrakó ponthoz, s csak onnan tudja (a nyugaton már megszokott logisztikai eszközökkel) folytatni az európai csemegeüzletek polcai felé vezető diadalútját a háromszéki vaj.
*
Ha nem esett le a tantusz (például, hogy vége van a cikknek, több csavar már nem lesz, de főleg, hogy mennyire volt komoly ez az egész, amit lám, sikerült végigolvasni – amihez ezúton is gratulálunk), hát segítünk: tessék megnézni a dátumot. Ha ezután sem csörömpöl az érme, mi azért továbbra is segítünk: ez egy április elseji cikk volt. Ja hogy nem volt vicces? Isten éltessen minden bolondot!
