Nagy-Britanniai antropológusokból, biológusokból, régészekből és társadalomkutatókból álló tudóscsapat dolgozik ettől a héttől Sepsiszentgyörgy egyik lakónegyedében. Kutatásuk tárgya az a sajátos, a környező világtól több évtizede elzárt közösség, melyet egy uniós támogatásból tavaly befejezett utcafelújítás során fedeztek fel helybeli építőmunkások.
Mint az köztudott, a Csíki negyed egyik eldugott utcájában tavaly decemberben bukkantak rá – majdhogynem véletlenül – arra a világtól teljesen elszigetelt közösségre, melynek híre azóta a világsajtót is bejárta. A külföldi csapat most azt érkezett megvizsgálni, miként tudott a külvilágtól teljesen elszigetelten, több évtizeden át fennmaradni a tömbház kis közössége – hangzott el a tudóscsoport és a helyi önkormányzat közös sajtótájékoztatóján.
Mint azt érdeklődésünkre a csapat vezetője elmondta, az elszigeteltség hosszú évei során olyan genetikailag is egyedülálló populáció jött létre a sepsiszentgyörgyi tömbházban, amelynek rokoni szálait, leszármazási vonalait feltérképezni modern géntechnikai eszközökkel is hatalmas kihívás. Nem tudjuk, miként alakult a közösség belső dinamikája az elmúlt évtizedekben, az azonban bizonyos, hogy a több generációnyi elzártság hatása a közösség társadalmi és biológiai sajátosságain egyaránt jelentős nyomokat hagyott.
Kérdés továbbá – ezt szándékszik vizsgálni említett csoport botanikus-zoológus alegysége –, hogy miként volt lehetséges a túlélés olyan körülmények között, amilyeneket egy elhúzódó utcafelújítás teremt manapság Sepsiszentgyörgyön. Mit ettek ezek az emberek, hogyan szerezték be használati cikkeiket, az alapvető szükségleteikhez szükséges termékeket? Adódik a lehetőség, hogy a szemközti vegyesboltból... A környék útviszonyait tekintve azonban ezt teljes mértékben kizárhatjuk. Technológiailag az emberiség jelenleg még nem áll készen egy ilyen vállalkozásra – részletezték a kutatók.
A sajtótájékoztatón méltatta a város világhírnévnek örvendő közösségét Karikás Ábel természetgyógyász, politológus és furulyaművész is, aki elmondta, bár behatóan nem vizsgálta az újonnan felfedezett tömbházat, számára egyértelműnek tűnik, hogy a rendtartó székely falu önkéntelen továbbélésével van dolgunk. Így éltünk túl Mohácsot, törököt, muszkát, labancot – fogalmazott. – Az, hogy ennyi éven át fenn és meg tudott maradni ez a maroknyi ember, csakis az erős identitásnak, a nemzeti öntudatnak, a székely közösség génjeinkbe táplált rendjének lehet az eredménye.
Kíváncsian várja a régészeti feltárás eredményeit a városi adóhivatal is. Mint érdeklődésünkre a hivatal vezetője elmondta, izgatottan várják, hogy kiderüljön, mikor keletkezett, hány különálló egységre oszlik és pontosan mekkora területet foglal el a tavaly felfedezett kolónia. A tömbház ugyanis Sepsiszentgyörgy belterületén, „C” besorolású adóövezetben helyezkedik el, a lakók adótartozásának pontos kiszámítása végett égető szükség van tehát az adatokra.
*
Ha nem esett le a tantusz (például, hogy vége van a cikknek, több csavar már nem lesz, de főleg, hogy mennyire volt komoly ez az egész, amit lám, sikerült végigolvasni – amihez ezúton is gratulálunk), hát segítünk: tessék megnézni a dátumot. Ha ezután sem csörömpöl az érme, mi azért továbbra is segítünk: ez egy április elseji cikk volt. Ja hogy nem volt vicces? Isten éltessen minden bolondot!
