A Tegyünk Kézdiszékért civil tömörülés felhívására szombaton mintegy tizenöten – a civil tömörülés, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete és a Zöld Nap Egyesület tagjai, egy egyetemi oktató, egy nyugalmazott bíró és egy ügyvéd – vettek részt a hajdani fás vállalat mögötti kis völgyben található egykori zsidó temető takarításában. Az önkéntesek kitakarították a kis temetőkertet, kivágták a gazt, és zsákokba rakták a rengeteg szemetet is.
Szigethy Kálmán, a civil tömörülés tagja elmondta: az izraelita temető hozzátartozik a város múltjához, annak egyik értékét képezi, annak dacára, hogy ma már nem is laknak zsidók a városban. Következő lépésként a temetőkertet szögesdróttal szeretnék bekeríteni, hogy a háziállatok ne tudjanak a sírok között mászkálni. A takarítás végén a kapura felkerült a román, magyar és héber nyelvű tábla. Ennek a munkálatnak a fő támogatója Hegedűs Ferenc vállalkozó, kultúrmecénás volt. A civil tömörülés legközelebbi megmozdulása a református temetőben található Purcell-kripta rendbetétele lesz.
Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Kézdivásárhely régi izraelita temetője a 20. század első felében (1909-ben) nyílt meg – a zsidók Béth Hácháim-nak, az élők házának nevezik – és csak 1940 októberéig használta a városban élő zsidó közösség. A második világháborús holokauszttal gyakorlatilag felszámolódott a város zsidó közössége – mindössze hatan élték túl a hitleri haláltáborokat –, a közösség utolsó tagját, a 2003 tavaszán elhunyt Stein Emánuel Manót már nem is oda temették. A temetőben huszonhat sírkő található. Féder Zoltán húszat azonosított, a többi csak sírkeret vagy hiányzik a sírkőről a márványtábla, illetve csak a beton fedőlap van meg. Van olyan sírkő is, amelyikre nemcsak héber, hanem magyar szöveget is véstek.
A kézdivásárhelyi zsidó közösség imaháza a főtérhez közel, a Domb utcában, a 6. udvartérben volt. Az 1880–1890-es években a közösség kántora és egyben saktere Weiss Ábrahám volt. A legutóbbi népszámláláskor a város polgárai közül csupán egy vallotta magát zsidó nemzetiségűnek.
