Farcádi Botond
Alapvetően demokratikus eljárásnak számít minden népszavazás, hiszen a választópolgárok közvetlen véleménynyilvánítására ad alkalmat, Romániában viszont fenntartásokkal kell fogadni a hasonló kezdeményezéseket.
Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt bizonyítják: sokkal inkább politikai játszmákról van szó, semmint a társadalom pulzusának letapintásáról, esetleg valamely kardinális, az ország jövőjét nagyban befolyásoló döntéshez szükséges népakarat felmutatásáról.
Nincs ez másként az államfő által két év gondolkodás után meghirdetett, az európai parlamenti választásokkal egy időben, május 26-án esedékes referendum esetében sem, melyről egyelőre azt sem tudjuk, pontosan, mit is kérdeznek majd a néptől, de a politikai célt már megfogalmazta maga a kezdeményező, Klaus Iohannis, amikor kijelentette: a társadalomnak joga van eldönteni, hogy engedi-e állampolitikai szintre emelni a korrupciót.
Az államelnök nem is nagyon leplezi tehát azt, ami az időzítés miatt amúgy is egyértelmű: a korrupció és az igazságszolgáltatás témája révén valójában a Szociáldemokrata Párttal szemben állókat akarják mozgósítani – éppen akkor, amikor európai parlamenti választásokat tartanak. A kezdeményezés mögé azonnal beálló politikai erők reakciója árulkodó. A majdhogynem kizárólag az igazságszolgáltatás úgynevezett függetlenségéért síkra szálló Mentsétek meg Romániát és a Dacian Cioloș-féle párt szövetsége rögvest elővette a tolvaj politikusokról szóló lemezt – szemérmetesen elhallgatva, hogy eme korrupcióellenesnek kikiáltott harc alkalomadtán meglehetősen szelektív volt, komoly titkosszolgálati háttérrel zajlott és sok visszaélésre is alkalmat adott. Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt elnöke pedig még tisztábban megfogalmazta a referendum politikai célját: szerinte ugyanis a népszavazás során a jelenlegi kormányról mondhatnak véleményt az emberek.
Ne legyenek illúzióink tehát: sem a kormány, sem az államfő, sem a hatalomátvételre készülő régi-új erők nem kíváncsiak arra, mit is gondolunk a korrupcióellenes harcról vagy az igazságszolgáltatásról. Maga a téma sem igazán illeszthető az igen-nem sztereotípiákra és sarkításokra ösztönző, végletekig leegyszerűsített keretei közé, sokkal inkább széles körű szakmai és társadalmi vitára lenne szükség az ügyben. Csakhogy erre sem ideje, sem kedve nincs senkinek: Liviu Dragneának azonnal szabadulnia kell a börtön fenyegetésétől – ezért az igazságügyi törvényeket módosító sürgősségi rendeletek –, a vele szemben állók pedig mielőbb meg- vagy visszaszereznék a hatalmat.
