Nagyszabású ünnepségen felavatták tegnap Nagyváradon Emmanuel de Martonne francia földrajztudós szobrát, akinek fontos szerepe volt az első világháború utáni román–magyar határ kijelölésében. A Nagy-Románia megalakulása centenáriumi rendezvényei közé sorolt szoboravatást a prefektúra és a nagyváradi helyőrség-parancsnokság szervezte.
Ioan Mihaiu prefektus a rendezvényen elmondta: a szobor nem a földrajztudósnak, hanem a geopolitikusnak állít emléket, aki döntő módon befolyásolta Nagy-Románia nyugati határainak a kijelölését. „Neki köszönhetjük, hogy Temesvár, Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti visszatértek Romániához” – fogalmazott Ioan Mihaiu. A visszatérés kifejezéssel a kormány Bihar megyei képviselője arra utalt, hogy Erdély az ókori dákok és a rómaiak uralma óta ősi román föld, amely csupán időszakosan került magyar fennhatóság alá. A prefektus kijelentette, Emmanuel de Martonne érdemét növeli, hogy olyan körülmények között sikerült elismertetnie Románia mai határait, amikor egy adott pillanatban még az is kérdésessé vált, hogy a nagyhatalmak elismerik-e az ország háborús győztes szerepét.
A ceremónián elmondott beszédében Ioan Nicu Sava, a bukaresti tudományegyetem földrajz szakának docense azt tartotta Emmanuel de Martonne érdemének, hogy elkészítette a közép-európai térség etnikai térképét, mely kirajzolta a román etnikai teret.
Az 1910-es népszámláláson Temesvár lakosságának 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, 10,4 százaléka románnak, Aradon a magyar és a román lakosság részaránya 63,4 és 19,1 százalék, Nagyváradon 91,3 és 5,5 százalék, Szatmárnémetiben 94,8 és 2,8 százalék volt.
